NÉZZÜK EGYÜTT GEORGES SEURAT KÉPEIT!

Szeretsz játszani a színekkel? Talán már azt is tudod, milyen színekből lehet kikeverni egy újabbat? Észrevetted, mi történik, ha nem kevered össze a lapon vagy a palettán, csak egymás mellé teszel különböző színű foltokat? Georges Seurat (ejtsd: zsorzs szörá) éppen ezzel kísérletezett, és a találmánya tette nagy festővé.

Seurat jómódú családba született Párizsban az 1800-as évek közepén. Az ügyes kezű fiú először szobrászatot tanult egy művészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Akadémián a festészet felé fordult és a kor hagyományainak megfelelően antik szobrokat rajzolt, mesterműveket másolt. Katonai szolgálata alatt is minden szabad percében rajzolt a füzetébe, majd Párizsba visszatérve művész barátjával közösen bérelt műtermet. Ekkoriban még fekete-fehér rajzokat készített, de lassanként kiművelte magát a színek tudományából. Az első jelentősebb festményét elutasították a Párizsi Szalonból, ezért a Független Művészek Szalonjának kisebb tárlatán mutatta be a párizsi külváros fürdőzőit ábrázoló festményt. Később barátaival megalakították a Független Művészek Egyesületét, ahol Seurat pointillista festészete nagy hatást gyakorolt a tagokra.

A pointillista festésmódot Seurat dolgozta ki és tette ismertté. Lényege, hogy – a korban megszokott – impresszionista megközelítés helyett nem a szabadban, a változó fényviszonyok megfestésével kelt mozgalmas hatást, hanem apró festékpontok egymás mellé helyezésével építi fel a színeket. Az apró színfoltok a néző számára bizonyos távolságból állnak össze, közelről a színpontok gomolygása érzékelhető. Ez a pontokból felépülő (pontozásos) festészeti módszer elképesztő újdonságnak számított Seurat kortársai számára, és örökre összefonódott a festő nevével. „A nagy dolgok abból születnek, ha sok apró dolgot egymás mellé teszünk”, vallotta Seurat, amit szó szerint a színekből összeálló látványra is érthetünk.

A poszteren látható Vasárnap délután a Grande Jatte (ejtsd: gránd zsátt) szigeten az egyik leghíresebb műve. A közel háromméteres vásznon két évig dolgozott a festő, számos vázlatrajzot és tanulmányt készített a képhez. A derűs jelenet Párizs egyik munkások lakta külvárosában játszódik, ahol a városlakók, jómódú és szegényebb emberek egymás mellett élvezik a szép vasárnapot a Szajna-parton. Bár a korabeli néző számára az volt a megszokott, ha a kép jeleneteket ábrázol, a Vasárnap délután… nem mesél el kerek történeteket. Különálló szereplőket látunk, akik mind elfoglaltak, de nem kapcsolódnak össze egyetlen történetté. A szereplők közül a nézővel szembe forduló kislány kérdéseket ébreszthet bennünk. Vajon hová siet az édesanyjával? A mozgalmas képen több apró, izgalmas részlet is felfedezhető. Megtalálod a majmot? És meg tudod számolni, hány napernyő van a képen?

A kis képen látható, Cirkuszi felvonulás egészen más hangulatú. A sötétebb színvilágú, kevésbé mozgalmas ábrázoláson a középen álló főalak vonja magára a figyelmet. A sötét alak harsonát tart a kezében, de nem játszik a hangszeren. Körülötte megannyi különböző figura, a nézőtéren főleg kalapos férfiak és néhány nő arca kivehető. Vajon az előadás már elkezdődött? Mire vár a harsonás? Szokatlan, csúcsos kalapja miatt nem bohócra hasonlít, és az egész látványvilág – a cirkuszi közeg ellenére – inkább borongós, nyoma sincs a vidámságnak. Ha jól figyelsz, ezen a képen is felfedezheted a majmokat!

A Szajna a Grande Jatte szigetnél érzékelteti a legjobban a pontokra épülő festésmód különlegességét. Jól látható a festett foltok mozaikszerűsége. Seurat itt a tenger színeit kék, sárga, fehér és piros pontok egymás mellé helyezésével alkotja meg. Meglepő, milyen sokféle színárnyalatból áll össze a látvány, ami a hullámzó víztömeg hatását kelti.