A HANGYA, A TÜCSÖK ÉS A CSÜCSÖK
– … És ekkor a bátor hangya felkapta a hétfejű sárkányt, és derékig a földbe vágta. Majd előkapta kardját, és levágta mind a hét fejét. Aztán hazavitte a királylányt. Az öreg királyörömében kész lett volna a hős hangyának adni a lányát és fele királyságát. De a szerény kis hangya nem kért mást, csak egy kis kiflinek a legkisebb csücskét…
– Ebből semmi se igaz – sóhajtotta a hangya. – Egyszerűen csak megtaláltam ezt a kifli csücsköt az út szélén.
– De az unalmas! – háborgott a tücsök.
Véletlenül futottak össze aznap az erdei tisztáson. A hangya a csücsköt cipelte, a tücsök meg hegedült.
– Lehet, hogy unalmas, de ez az igazság.
– És ezt fogod elmesélni a bolyban? – hüledezett a tücsök.
– Miért kéne elmesélnem bármit? Nálunk senkit se érdekel, hogy honnan szerezzük a morzsát.
– De ez nemcsak egy morzsa! – kiáltotta szenvedélyesen a tücsök. – Ez egy csücsök! Tízszer akkora, mint te. Itt húzod, tolod, vonszolod, cipeled, görnyedsz a súlya alatt…
– Ez mondjuk igaz, de ha segítenél…
– Orcád, na jó, olyanod nincs, de csápjaid verejtékével áztatod, hogy aztán egyszerűen leadd a bolyban, mintha egy porszem lenne?
– Ez nem olyan nagy dolog. Nálunk akárki képes lenne rá.
– Te viszont nem vagy akárki – kiáltotta a tücsök. – Hiszen te, izé…
– Még a nevemet se tudod.
– Nem – ismerte be a tücsök –, de ha elárulod, sztárrá teszlek, az egész boly rólad beszél majd!
– Kétlem.
– Te leszel az, aki ezentúl eltáncolja nekik, hogy merre van az ennivaló.
– Azok a méhek.
– Te leszel minden hangya királya!
– Királynőnk van.
– Akkor feleségül veszed.
– Ez nálunk nem így működik.
A tücsök kétségbeesett.
– Akkor mégis mit akarsz?
– Hazavinni a csücsköt.
Mikor erre a tücsök felelni akart, hüppögést és sírást hallottak. Egy kislány sírdogált a közelükben. A szűnni nem akaró sírás mellé ekkor becsatlakozott egy másik hang, egy fiúé.
– Na, ne sírj, hazatalálunk, meglátod.
– Dehogy találunk! Itt fogunk elpusztulni! A morzsákat se találjuk!
– Morzsák nélkül is hazajutunk – felelte a fiú kissé bizonytalanul. – De biztos megvannak valahol, tudom, én szórtam el mindet.
A tücsök szánakozva ciripelt egyet, a hangya azonban tűnődve nézte a csücsköt.
– Mit gondolsz, mennyi morzsa jön ki ebből?
– Elég sok, gondolom.
– Elég sok, hogy elérjen addig a kunyhóig az erdő szélén?
– Miért pont odáig?
– Szerintem ott laknak.
A tücsök erre már felkapta a fejét.
– Ó, na ne!
– Haza kell jutniuk! – mondta a hangya. Azzal nekiállt tépkedni a csücsköt.
– Nyugodtan segíthetsz – szólt a tücsöknek, aki duzzogva csatlakozott hozzá.
– És mit viszel majd a bolyba? – próbálkozott még utoljára.
– Majd felkapok valamit a kunyhójuk környékén.
A tücsök felderült.
– És ha a házuk nem is közönséges ház, hanem mondjuk… mézeskalácsból van?
A hangya fáradtan elmosolyodott.
– Jó volna. Meglátjuk, ha odaérünk.