MINT ÖNMAGÁT HORGOLÓ
Ujjadra évgyűrűt hiába is húznál.
Forgatod, vizsgálod hosszában-széltében:
mint önmagát horgoló színes pamutszál,
nem tudni, hol indul és mikor ér véget.
Nem tudni, hol indul és mikor ér véget?
Mennyi emberöltő sarjad hátad mögött?
Hogyan lesz a háncsból dorozmás héjkéreg,
testvére kinőtt ruháiba öltözött?
Mint kacsakő, mely tó vizén fodrokat hajt:
távolodnak tőled kerekded tegnapok.
A szökkenő pillanat mégis marasztal,
köríved maholnap így lesz a legnagyobb.