Noszkai Gábor

„SZEDELŐDZKÖDŐ IDŐ, ÁTMENET IDŐ, ÍTÉLETIDŐ”

| Esszé
„SZEDELŐDZKÖDŐ IDŐ, ÁTMENET IDŐ, ÍTÉLETIDŐ”

A korszakváltás persze nem úgy jelentkezik, hogy az egyik kor egy naptári napon véget ér, az új kor a következő naptári napon elkezdődik. Éppen a réginek s újnak az együttes jelenléte teremti meg a beidegzettségeknek és az ígérkezőknek, a vélt múltnak és a várt jövőnek azt az interpretációját, ami átmentődött, ideiglenes állapotot formál[1] – ez lehet a mottója mindannak, ami Szabó Zoltán gondolkodásának és cselekvésének egymásra ható folyamatát mutatja be.

illegalitásba vonul

A történelemmel párhuzamos személyes események sora a II. világháború végét megelőző év tavaszán veszi kezdetét. Az egykori falukutató író a korszakhatár jelentőségét azonnal felismerte. A naptárban vissza kell lapoznunk néhány hónapot, egészen 1944. március 19-ig, amikor Szabó Zoltán Gül Baba utcai lakóhelyét fölszámolva illegalitásba vonult. Feleségét, Erzsébetet és Ádám fiát szüleihez Diósdra menekíti. … budai lakását fölszámolja. A Buda környéki családi házból bejárva (nem fegyveres) ellenálló munkát végez.[2] Öt nappal később az Egyetem téri Vén Diák presszóban találkozik Pallavicini Györggyel[3], aki – az őrizetbe vétele előtti héten – arról számol be, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szakasits Árpád után már nyomoz a Gestapo.[4] Harminckét éves családapaként nem kíván bevonulni. Katonaszökevény személy gyanújába sem akar keveredni. A sorozóbizottság előtti megjelenéséről az alábbi dokumentum tanúskodik:

KATONAI ALKALMATLANSÁGI BIZONYÍTVÁNY

302/1912. mindennemű szolgálatra és munkára alkalmatlan, nem sorozható be. Állítási kötelezettségének eleget tett.[5] 1944. július 17.

Augusztus 26-án este – Párizs visszafoglalásáról tudomást szerezve – tizenketten illegálisan ünneplik a szövetségesek sikerét Erdődi Mihály budai fényképész lakásán.[6] Erdődi[7] Fürj utcai lakása Boldizsár Iván visszaemlékezésében menedékhelyként jelenik meg.[8] Tőle származik a hivatkozás, hogy október 14-én Horthy sikertelen kiugrási kísérletének előestéjén Makay Miklós budai villájában Szabó Zoltánnal és Kovács Imrével együtt a kommunista Kállai Gyulától szereztek tudomást arról, hogy különböző illegalitásban működő csoportok szándékoznak megakadályozni a főváros megszállását.[9]

Szabó Zoltán szerint: az október 15-re virradó éjszakát Pesten töltöttem. Egy fogorvosi rendelőben volt az éjszakám közel az Eskü térhez.[10] … mint küszöb és ajtó közé szorult ujj úgy vagyunk.[11] A hónap végén Szabó Zoltán a Tabánban találkozik az ellenállást szervező Kovács Imrével, viszontlátja Tamási Áront. A tudatokból elpárolgott a gyülekezéstilalom.[12]

Illegalitását október végétől a fővárosból elmenekülve folytatja. A Mátrában, Parádon bujkál. Én azok közé a ritka emberek közé tartoztam, akik nem a front elől mentek el, hanem a front felé mentek.[13] December elején Parádon a csendőrök mint katonaszökevényt veszik őrizetbe. A parádi iskolában tartják fogva. Hamarosan – bizonyíték hiányában – szabadon engedik.[14]

az abszurditások megismétlődnek

Karácsonykor a Mátrában előre nyomuló Vörös Hadsereg tagjai német partizánnak nézik. Ez az esemény felidézi benne a franciaországi Rambouillet-ban 1940 júniusában átélteket, amikor a franciák hitték német ejtőernyősnek:[15] mivel a történelem nem ismétlődik, de a történelemben az abszurditások megismétlődnek.[16]

A Debrecenben összeülő Ideiglenes Nemzetgyűlésben a Kommunisták Magyarországi Pártjáé (KMP) a legnagyobb frakció. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányba a koalíció tagjaiként kerülhettek be azok, akik a KMP döntéseit és útmutatásait fenntartások nélkül követték.

Közéjük tartozott belügyminiszterként[17] a parasztpárti Erdei Ferenc is.

1945: I. Szedelődzködő idő

Szabó Zoltán 1975-ben rögzített[18] meditatív esszéje egyszerre korrajz, társadalmi tabló és útirajz. Műhelymunkája tükrözi, hogy az 1945-ös év kényszereinek és lehetőségeinek paradox jelentőségét és ellentmondásait milyen személyes élmények hatására ismerte fel. A szűkebb időszakok felidézése azonban eltér a korabeli propagandisztikus közlésektől és a napjainkban leggyakrabban hirdetett leegyszerűsítő emlékezésektől.

A visszatekintés 1945 januárjától novemberéig terjedő időt vázolja fel, vagyis azt a szedelődzködő időszakot, amelyből leginkább a legeleje volt tanulságos, a kreatív anarchiának az az állapota, amelyből későbbre kevés, majd semmi se maradt, ahogy múlt az idő, s a korszakváltás utáni átmenetidő is új ítéletidőbe fulladt, elég hamar.[19]

Január 6-án Szabó Zoltán Parádról Debrecenbe érkezik. Itt alakul meg másnap a Nemzeti Parasztpárt, melynek elnöke: Veres Péter, főtitkára Erdei Ferenc[20] lesz. Erdei szellemi szövetségesének tekinti Szabó Zoltánt, akit falukutató munkái miatt tisztel. Ez a majd’ évtizedes szellemi szövetség lesz 1945-től megújuló együttműködésük alapja. Pályafutásuk szerkesztőségeken, társadalmi szervezeteken és szövetségeken keresztül vezetett a kormány-koalícióban részt vevő pártokig. Szabó Zoltán életében először – és utoljára – vállal párttagságot.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány szálláshelyül szolgáló Arany Bika Szállóban – Erdei szobájában menedékre találva – mond búcsút a tíz hónapig tartó illegalitásának: Debrecenben, mivel másutt nem főztek…, az ideiglenes minisztertanáccsal ebédeltem, és vacsoráztam, általában Nagy Imre és Molnár Erik közt.[21] A január 15-i keltezésű dokumentum tanúsága szerint:

NEMZETI PARASZTPÁRT Sz …./1945
Igazolom, hogy Szabó Zoltán író a NEMZETI PARASZTPÁRT vezetőségi tagja, s mint ilyen a Vörös Hadsereg által felszabadított területen szabadon mozoghat. NPP Intéző Bizottsága. Erdei [Ferenc].[22]

Szerzőnk, a szabad mozgását biztosító okmány birtokában szerez értesülést az év elejétől a fővárosban újra induló közéletről: … január végétől a már felszabadított pesti kerületekben eleven, mondhatni szertelenül eleven és elvtelen politikai élet kezdett zajlani.[23]

megnyugtató

Szabó Zoltánnak a Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagjaként jut lehetősége megismerkedni és hosszabb időt együtt tölteni Nagy Imrével[24] is, aki földművelésügyi miniszterként ekkor kezdi meg első kormányzati működését: A miniszterek asztalánál a Bika-szállóban Nagy Imrét lassú mozdulatú, csendes beszédű embernek ismerhettem meg, akit a vitatkozás, előtérbe kerülés vágya nem fűtött. Személyiségében volt valami megnyugtató, ami részben a nagyvonalúság és a nagyra törés hiányának tulajdonítható, részben a common sense[25] dunántúli változatának. … a moszkvaiak csoportjából ő volt az egyetlen, akinek volt esélye rá, hogy a magyar paraszt vagy munkás úgy érezze, hogy a „mieink” közül való, akinek gondolatát a hazai gondok kormányozzák.[26]

A világháború utáni demokratikusnak induló átalakulásban tisztségviselő csak az lehetett, aki a négy demokratikus párt valamelyikének tagja volt.[27] Szabó Zoltán politikai megbízhatóságát az év elején az alábbi hatósági dokumentummal igazolták:

Január 19. Magyar Királyi [sic!] Rendőrség Debreceni Kapitánysága
I g a z o l v á n y

Szabó Zoltán író, aki született 1912-ben, budapesti illetőségű Debreceni Arany Bika Szállói lakos, hivatalomban jelentkezett. 1944. évi március 19. óta az elmúlt évek folyamán tanúsított baloldali politikai és írói tevékenysége következtében a német–magyar fasiszta hatóságok elől bujdosott, ezért politikailag és erkölcsileg megbízható. Jelenleg az Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminisztériumában dolgozik, mint a hivatalos lap „Magyar Közlöny” szerkesztője. Közérdekű tevékenysége során végzett ténykedésének hathatós támogatására kérem a magyar hatóságokat és az orosz katonai parancsnokság segítségét.

m. kir. rendőrtanácsos [olvashatatlan aláírás][28]

Január 27-én vállalja el – kezdetben a Debrecenben megjelenő – hivatalos lap, a Magyar Közlöny szerkesztését, kiadásának és terjesztésének megszervezésével együtt.[29]

Szovjet emigrációjukból Debrecenbe érkező kommunista politikusok közül Rákosi Mátyással, Gerő Ernővel, Révai Józseffel, Lukács Györggyel és – a Vörös Hadsereg őrnagyi egyenruhájában visszatérő – Illés Bélával történt személyes találkozásait egy évtizeddel később örökítette meg: Azokban a debreceni hónapokban egy bizonytalan kor kezdetének a legelején mindezekben a hazatérő emigránsokban volt sok megindítóan egyszerű jóhiszeműség és jótevőkedv, talán Gerő Ernő kivételével. Minden fenyegetett is volt, de emberi volt még, a később annyira celebrálisnak és türelmetlennek mutatkozó nagy tehetségű Révai József is, aki arra volt kíváncsi, hogy én mit gondolok arról, hogy ők Debrecenben kezdték a demokráciát. Azt, amit Petőfi gondolt arról, hogy itt kiáltották ki a függetlenséget… s Révai elhűlt, neki más Petőfi-kép volt a háta mögött, mert ilyen Petőfi-versről ő nem tudott, nincs is. Petőfi prózában aggódott Zoltán fia jövője miatt, mivel… Debrecenben jött a világra, s ha a magyar függetlenség rossz végre jut, annak az lesz az oka, hogy Debrecenben kiáltották ki, mert hogy lehet függetlenséget olyan városban kikiáltani, ahol a házak kapuira az van írva, hogy „aki bejön az udvarra, tegye be az ajtót, mert kimegy a disznó”… [30]

önmaguk előtt is tabu

A Moszkvából visszatérő politikusok doktriner gondolkodása és a hazai társadalmi valóságra erőszakolt ideológiai kényszereik rövid időn belül elidegenítették szerzőnket. Az említett kommunista vezetők személyiségét megismerve nem az önmaguk előtt is tabunak tekintett zsidó származásuk, hanem a Szabó Zoltán számára egész életében idegen ateista- és forradalmi-messianisztikus világkép okozott ellenszenvet. A Vörös Hadsereggel szinte egyidejűleg visszatérő magyar kommunista politikusok kezdettől főszerepet töltöttek be a hazai társadalmi, gazdasági és politikai élet alakításában. Részt vettek minden jelentős politikai döntésnél a törvényhozásban és a közigazgatásban. Kezdetben nem győzték hangsúlyozni, hogy ők is a demokrácia építői, ezért nem kívánnak Magyarországon szovjet mintára proletárdiktatúrát bevezetni.

Bibó és Szabó Zoltán 1945 előtti és utáni közírói és közéleti magatartása következetes volt. Soha nem rokonszenveztek a marxizmussal. Az osztályharc elméletét és a proletárdiktatúrát mint a munkásosztály forradalmi hatalomszerzésének jövőbe vezető, erőszakos lenini megoldását nem tekintették alkalmasnak a magyar társadalom bajainak orvoslására.

A II. világháború után a társadalmi és gazdasági életben politikai eszközökkel lehetett tabula rasát végrehajtani. Ez a tiszta lap azonban mégsem volt megnyitható az új Magyarország létrehozása érdekében. Mivel a háború előtti kormányzás tartalmának és módjának folytatása lehetetlennek bizonyult, az újrakezdés közjogi célja a korábbiaktól mindenben különböző tartalmú és szerkezetű végrehajtó hatalom létrehozása lehetett. Ehhez az 1945 előtti politikai rendszer legális és illegális ellenzékének: kisgazdáknak, szociáldemokratáknak, liberálisoknak, valamint a polgári radikálisoknak és a kommunistáknak kellett kialakítaniuk a megfelelő kereteket. A célok kitűzésében és a feladatok végrehajtásában a győztes Szövetséges Hatalmak által elismert hazai politikai pártok nem egyenrangúan vehették ki részüket. A politizálás lehetőségét a Vörös Hadsereg jelenléte eleve szűkre szabta.

A háború befejezését követő hazai status quót Bibó új közjogi kezdetként értelmezi. Szerzőnk Bibónál szkeptikusabb, mivel nem az államelmélet és a kormányzati intézmények működése képezték érdeklődése és elemzése tárgyát, hanem a magyar társadalom állapota. Szabó Zoltán 1945 elején közölt írásai nélkülözik a filmhíradók derűlátását: Sok a megsértődött ember Magyarországon. Meg vannak sértve, mert az ünnep, az oly kevéssé megszolgált ünnep elmaradt. A magyarság megint egyszer a világtól várt valamit, amit önmagától kellene követelnie.[31]

A II. világháborút lezáró Párizsi Békeszerződés (1947. február 10.) előtt tizenöt hónappal idehaza alig néhányan ismerhették, hogy a Szovjetunióban milyen stratégia érvényesítését és katonai befolyási övezet létrehozását tervezik a kelet-európai régióban.

1945 tavaszán Erdei Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány parasztpárti belügyminisztereként mindkét barátját határozottan közéleti szerepvállalásra biztatta. Az évtizedes barátságon és kölcsönös bizalmon túl Erdeit erre az is ösztönözhette, hogy belügyminiszterként, a kommunista párt tagjai között nem talált a magyar vidéket és a különös szakértelmet igénylő, választójogi és közigazgatási tárgyú jogalkotói teendőket olyan átfogóan ismerő személyeket, mint Szabó Zoltán és Bibó István. Tavasszal Szabó Zoltán Erdei Ferenccel együtt mennek Budapestre Bibó Istvánért.[32] Az 1945–47 közötti időszak Bibó István, Erdei Ferenc és Szabó Zoltán közéleti együttműködésének legtermékenyebb időszaka. Ez Bibó esetében a belügyminisztériumi állásig vezetett.[33] Bibó májustól tagja a Nemzeti Parasztpártnak. Párttisztséget nem vállalt. Erdei felkérésére – tavasztól a nyár végéig – kidolgozta az első általános, titkos választójogi alapelveknek megfelelő törvénytervezetet,[34] és tervezetet alkotott a demokratikus közigazgatás létrehozására.[35]

Sem Bibónak, sem Szabó Zoltánnak nem volt (nem is lehetett) 1945-ben tudomása arról, hogy milyen szerepet szánt a Kommunista Párt a parasztpárti Erdei Ferencnek. Ahogyan arról sem, hogyan és milyen eszközökkel érvényesítették befolyásukat a kommunista vezetők, hogy a Nemzeti Parasztpárt működését a Kommunista Párt stratégiai céljainak rendelje alá.

Március 17-én Nagy Imre a kormány rendkívüli ülése elé terjesztette a 600/1945. sz. miniszteri rendelettervezetet, amelynek célja, hogy valóra váltsa a magyar földműves nép évszázados álmát és birtokába adja ősi jussát, a földet.

földosztás

A feudális nagybirtokrendszer megszüntetése biztosítja az ország demokratikus átalakítását, a jövő fejlődését és felvirágzását, a földesúri birtokok parasztkézre adása megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt.[36] A Minisztertanács egyhangúlag fogadta el az előterjesztést.[37] Nagy Imre az aláírásával ellátott gépelt tisztázatot személyesen vitte a Magyar Közlöny szerkesztőségébe s nyújtotta át Szabó Zoltán főszerkesztőnek bizonyos ünnepélyességgel. Olyasmit hozok, amit bizonyára szívesen nyomtatsz ki – mondta, rövid mosolyt fojtva el bajusza alatt, kéznyújtás közben.[38] Amikor Nagy Imre beszédében a földosztásról mint évszázados álomról beszélt, túlzás nélkül szólt nemcsak az agrárviszonyok – és ezen belül a földtulajdonjog – átalakításában érdekelt vagyontalan parasztság, hanem a magyar politikai progresszió több nemzedéke, köztük a népi írók követeléséről, a Nemzeti Parasztpárt, benne Szabó Zoltán és Bibó István által rögzített politikai célról is.[39]

A kommunisták kezdettől támogatták a parasztpárt által előterjesztett földreform javaslatot, amely nemcsak a nagybirtokok, hanem a száz hold feletti termőföldek felparcellázását is tartalmazta. Magyarországon széles körű igény volt a földreformra. Ennek ismeretében a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt társadalmi bázisuk szélesítését és politikai támogatottságuk növelését remélte növelni a Független Kisgazdapárt agrárpolitikájával szemben. A középbirtokosok érdekeit képviselő kisgazdák céljaival ellentétes volt ez a – hazai tulajdonviszonyokat alapvetően megváltoztató – politikai döntés. Azt, hogy a radikális döntésre a demokrácia megteremtése érdekében volt-e szükség, kétségessé tette, hogy Ausztriában – a háború befejezésétől az Osztrák Államszerződés létrehozásáig[40] a Vörös Hadsereg tíz évig tartó jelenléte ellenére is – fennmaradt a nagybirtokrendszer.

Magyarországon a szétaprózott, törpe birtokok akkor sem lettek volna képesek eltartani egy-egy családot, ha azok új tulajdonossá válva megfelelő szaktudás, korszerű mezőgazdasági eszközök és működő agrárvállalkozáshoz szükséges tőke birtokában láttak volna munkához. Ezek közül Magyarországon egyik sem volt meg. Tényleges agrárreform azonban – a tömegek széles körében népszerű földosztás ellenére – nem történt. Számtalan esetben nem tartották be a jogszabályi előírásokat, olyan birtokokat is igénybe vettek a földosztáshoz, amelyekre nem terjedt ki a kormányrendelet hatálya. A föld egy része azt követően került új tulajdonosokhoz, hogy a magyarországi németek jelentős részét kitelepítették, a javaikat elkobozták. Egy batyuval jöttek, egy batyuval menjenek – írta Kovács Imre, parasztpárti politikus.[41]

A II. világháború utáni hazai igazságszolgáltatás megtorló jellegű volt.[42]

A kommunista befolyás alá került népbíróságok határozatai „népítéletek” voltak, mivel a testületek nem a végrehajtó hatalomtól független jogalkalmazás szabályai szerint ítélkeztek. Népbírósági tárgyalások helyszínéül szolgált a Zeneakadémia nagyterme is. A rögtönítélő – vésztörvényszékekként működő – bíróságok statáriális döntéseiket 1945 elejétől legszélesebb körű néprészvétel mellett, esetenként Budapest közterein hajtották végre. Nyilvános kivégzések helyszíne volt a Mussoliniről Sztálinra változtatott, egykori Oktogon tér is. Az internáláshoz (kitelepítéshez) vádirat nélkül meghozott, jogorvoslati lehetőséget nem biztosító rendőrségi véghatározat is elegendő volt.

Akik a törvénytelenségek ellen felszólaltak, a kommunista irányítású rendőrséggel kellett szembenézniük, s akár bírói ítélet nélküli internálás is várhatott rájuk. Később, a termelőszövetkezetek erőszakos létrehozásával vált nyilvánvalóvá, hogy a Nemzeti Parasztpárt által stratégiai célként képviselt földreform, a Magyar Kommunista Párt (MKP) számára rövid távon, tömegbázisuk növelése érdekében, a társadalom kollektivizálásának céljából végrehajtott taktikai intézkedés volt.

szólásszabadság

Korabeli szerepvállalására Szabó Zoltán így emlékezik: Magyarországon 1945-ben akinek alkalmas neve és múltja volt, nem könnyen háríthatta el a neki felajánlott többé-kevésbé nominális tisztségeket. Ezért lettem többek között az ifjúsági szövetség (a MADISZ) elnöke, ennek volt annyi haszna, hogy a tisztség vállalását népi kollégisták és Eötvös-kollégisták számára indítandó folyóirat lapengedélyéhez és papírkiutaláshoz kötöttem.[43] Kommunisták döntöttek az újságok, folyóiratok kiadásáról és engedélyezéséről, valamint a sajtó részére felhasználható papírmennyiség szétosztásáról is. Mindez kezdettől befolyásolta, hogy mely közéleti szereplők gyakorolhatják – szűk keretek között – a szólásszabadságot. Barátja Nemzeti Parasztpárton belüli tevékenységét Bibó évtizedekkel később idézte fel: A parasztpárti centrumhoz lehetett Szabó Zoltánt is sorolni. Ő azonban csak kis mértékben volt politikai tényező, mert az első perctől kezdve megkapta Erdei [Ferenc]től a hivatalos lap [Magyar Közlöny] szerkesztését…, ami számára a gondtalan írói munkát biztosította… Benne a közéleti indíttatás mindig megvolt, de a Parasztpárt közelében keveset szerepelt, bár benne volt a Parasztpárt első garnitúrájában…, De benne mindig volt egy bizonyos, a maga személyi függetlenségét őrző magatartás, úgyhogy ezeket a politikai lehetőségeket nagy óvatossággal kezelte.[44] Bibó nép iránti elkötelezettsége az egyéni szabadságjogok kiterjesztéséért küzdő cselekvéssel egészült ki. A falukutatók szociográfiáinak hatása hivatkozásul szolgált Bibó két évvel később kiadott tanulmányának következtetéseihez: Éppen a falukutató irodalom mutatott rá arra, pl. Szabó Zoltán a matyókkal kapcsolatban,[45] hogy ezek a vidékek… fejlődésükben megakadt vidékek, amelyek felgyűlt energiáikat viszik bele a népviselet túlfejlesztésébe… Nem véletlen, hogy azok a vidékek, melyek új termelési ágak, új művelési módok meghonosításában jeleskednek, vagy gazdasági és társadalmi mozgékonyságukkal tűnnek ki, a népviseletükkel alig szerepelnek.[46]

A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) az MKP kezdeményezésére 1944 végén Debrecenben népfrontos programmal, ifjúsági tömegszervezetként alakult meg. Meghirdetett célja szerint párton kívüli, 15–24 éves fiatalok közéleti részvételét hivatott szervezni. A szövetség történetében mindvégig – a pártvezetők által is szított – szervezeti konfliktus zajlott. Kérdéses volt, hogy a születő demokrácia képviseleti rendszerét az egyes pártok önjogú ifjúsági szervezetei vagy az egységes, a korporatív szervezetek összes jellemzőjét magán viselő ifjúsági tömegszervezet szolgálja-e hívebben.

Március elején lemond Kiss Sándor, a MADISZ első elnöke. A kisgazdapárti fiatalok vele együtt távoztak a MADISZ-ból és B. Rácz István elnökletével megalakították a Független Ifjúsági Szövetséget.

Április 10-én tartotta a Magyar Írószövetség alakuló gyűlését a Magyar Rádió igazgatósági helyiségében. Ortutay Gyula üdvözlő szavai után az ideiglenes intézőbizottság nevében Kárpáti Aurél köszöntötte az egybegyűlteket, majd Schöpflin Aladár korelnök vezetésével az alakuló gyűlés megkezdődött. Nagypál István felolvasta a Magyar Írószövetség alapszabály-tervezetét. [A tervezet] felolvasása után Szabó Zoltán ismertette az írószövetség megalakítására irányuló gondolat felvetésének történetét, majd megválasztották a tisztikart. A Magyar Írószövetség ügyeit (…) elnöki tanács intézi. Az elnöki tanács tagjai: Gergely Sándor, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Kárpáti Aurél, Tamási Áron, Zilahy Lajos. Az elnöki tanács ügyvezető tagja: Kárpáti Aurél. Főtitkár: Szabó Zoltán, titkár: Nagypál István… ellenőr: Ortutay Gyula. Kárpáti Aurél a Vörös Hadsereg főparancsnokának, Sztálin marsallnak üdvözlő távirat küldését javasolta. Ortutay Gyula indítványozta a jugoszláv írókkal és általában a körülöttünk élő népek íróival a kulturális kapcsolatok kiépítését. A … Magyar Írószövetség az orosz–magyar kulturális kapcsolatok elmélyítése kebelén belül kulturális bizottságot választott, melynek tagjai az elnöki tanács tagjain kívül: Heltai Jenő, Kovai Lőrinc, Várnai Zseni.[47]

Április 11-én az Ideiglenes Nemzeti kormány Budapestre költözik. A kommunista káderek továbbra is jelen voltak minden döntésnél, a parlamentben és a közigazgatásban. Az első hónapokban nem győzték hangsúlyozni, hogy ők is a demokrácia építői, nem kívánnak szovjet mintára proletárdiktatúrát bevezetni. Áprilisban Budapesten is megalakul a MADISZ.[48]

Céljául a magyar ifjúság egységes képviseletére hivatott szervezet létrehozására Hegedűs András tett az év elején javaslatot.[49] 1945 közepéig a MADISZ taglétszáma 239 ezerre gyarapodott, 1946 elejére azonban a tagság felére csökkent.[50]

Meglesz jövőre

Május 1-én az Andrássy úton vonuló ünneplő tömegben Illyés Gyulával találkozik Szabó Zoltán.[51] A Városligetben… Major Tamás… számonkérte, hogy mit szólok az első szabad május elsejéhez? Én azt szóltam, hogy nem látom ezen a május elsején a felszabadulást. Akkor látnám, ha a munkások itt és most nem gubbasztanának, hanem táncolnának. Ahogy a párizsiak teszik július 14-én… Major a jó színész hozzáértésével ráncolta homlokát gondolkodásra, hogy ezt mire vélje. – Meglesz jövőre. Meglásd! – döntött a Nemzeti Színház igazgatójaként vagy a központi Bizottság tagjaként…[52]

Májusban a Nemzeti Parasztpárt Képes Világ címmel hetilapot indít, hogy otthont adjon a jobbra törekvő magyar irodalomnak, s őrizze a magyar kultúra tüzét és fényeit.[53]A lap minősége annak indulásától kiváltotta Illyés Gyula kritikáját: A Képes Világról goromba véleményem Szabó Zoltánnak: Braun úr pocsék rajzai, a Délvidék szoborfelirata s az összevissza hányt tördelés miatt. Ha ilyen a lap, nem adom bele a versemet, amely különben szintén sajtóhibával jelent meg.[54] Illyés naplójában saját kritikai megjegyzésein kívül rögzíti a szerkesztő kételyeit is: csütörtök délelőtt Szabó Zoltánnal a Képes Világról – kétli, hogy irodalmat lehetne vinni bele.[55]

II. Átmenet idő

… az átmenet időkben, amikor a múlt a jövővel összeütközik…, semmi sem marad meg a maga szokványos, unt mivoltában…[56]

Szabó az év első felében több szerepet vállal. Szkeptikus véleménye ellenére is bízik a társadalom átalakíthatóságában. Feladatai összefüggenek írói hivatásával, könyv- és napilap-szerkesztői tapasztalataival, széles körű társadalom-ismeretével. Tevékenységét segítik szerteágazó kapcsolatai.

Rajtunk múlik, mi alakul ki ebben az országban – mondotta Szabó Zoltán, a MADISZ elnöke. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Vörösmarty tér 4. szám alatti központi székházában súlyos bírálatok, komoly figyelmeztetések és bizakodó fogadalmak hangzottak el szerda[57] délelőtt… A megjelent vendégek között volt Illés Béla, az Oroszországból [sic!] nemrég hazatért kiváló író, Ortutay Gyula, a Rádió vezetője, Francois Gachot, a francia kulturális ügyek népszerű képviselője, valamint József Jolán, József Attila nővére. A beköszöntő beszédet Szabó Zoltán… tartotta. Őszinte és kemény szavakkal mutatott rá a magyar fiatalság nagy többségének árulására, annak az ifjúságnak az árulására, amely „tányérsapkás ifjúságból oly könnyedén változott át karlendítő ifjúsággá.” Ebben az ifjúságban… minden német gondolat, minden német mértékre szabott eszme hű és tömeges követőkre talált. Az ifjúsági problémában ma Magyarország összes problémái megjelennek. Sokkal nagyobb azoknak a romoknak a jelentősége…, amelyek a lelkekben vannak, mint amelyeket az utcákon látunk. Rajtunk múlik, hogy mi alakul ki ebben az országban…, de ehhez szükséges az ország területének felszabadítása után az agyaknak a fasiszta hatás alóli felszabadítása. Az ifjúságnak a jövőben nem annyira szervezkedésben és felvonulásban kell elöl járnia, hanem abban, ami ennek az országnak első problémája, hogyan lehetne ebben az országban a munka erkölcsét felállítani. Elől kell járni az ifjúságnak azzal, hogy a nevelés kérdéseit tömegeinek erejével napirenden tartja. Elől kell járnia ennek az ifjúságnak az önvizsgálat terén is. A MADISZ legyen az első olyan egyesület Magyarországon…, amely nem kívülről kéri a programját, hanem maga alakítja azt ki. A nagy hatású felszólalást Kiss Józsefnek, a Szövetség főtitkárának az ifjúsági egység fontosságát hangsúlyozó beszéde követte, majd Szikra Sándor ismertette a június 10-én rendezendő országos ünnepségek programját.[58]

Június 10-én a MADISZ országos ünnepséget rendezett a Hősök terén.

A filmhíradó egykori beszámolója szerint: Az esti órákban gyors egymásutánban futottak be az ifjúság tüzét és lángoló lelkesedését jelképező lobogó fáklyákkal a magyar vidékről és szomszédos országokból érkező ifjú kiküldöttek, hogy részt vegyenek a haladó szellemű ifjúság problémáit és feladatait megvitató nagygyűlésen. Másnap a Vörösmarty téri MADISZ központ előtt gyülekeztek és innen indult nagyszerű menetben a Népligetben rendezett nagygyűlésre a megbonthatatlan egységbe tömörült ifjúság, hogy meghallgassa vezéreit. A Népligetben… először a MADISZ elnöke, Szabó Zoltán beszélt. A nagygyűlésen… felszólaltak a vezető demokratikus pártok szónokai: az ifjúság nagy barátja, Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt, Szakasits Árpád, a Szociáldemokrata Párt, Tildy Zoltán, a Kisgazda Párt és Kovács Imre, a Magyar Nemzeti Parasztpárt részéről, majd a demokratikus hadsereg megbízottja szólalt fel.

A szónokok az új, dolgozó Magyarország ifjúságának utat mutattak a jövőre és leszögezték, hogy erre az ifjúságra nagy építő feladat vár, amely elhozza a jobb és szebb élethez fűzött minden remény beteljesedését. A nagygyűlés után az ifjúsági sport jól sikerült versenyei fejezték be az ünnepséget.[59]

a nép érdekében

Erdei Ferenc 1945 nyarán Népi demokrácia címmel tartott előadást.[60] Állásfoglalása szerint a népi demokrácia létrehozásának politikai célja nem azonos a polgári demokráciák jogegyenlőségen alapuló alkotmányos elveivel és gyakorlati működésével. Nézete szerint „a nép ellenségeit” ki kell zárni a közéletből, a helyi- és országos képviseleti intézményrendszerből. Korlátozni kell a szabadságjogokat. Mindezt a nép érdekében kell tenni, annak ellenére, hogy ez a demokrácia „sok mindent megsért, amit az előző korok demokráciái tiszteltek és védtek.”[61]

Augusztus 8–12. között Balatonlellén a MADISZ Diákközpontja szervezésében a politikai pártok ifjúsági szervezetei, az egyetemi hallgatók, valamint a katolikus és református diákegyesületek küldötteinek részvételével az egyetemi és főiskolai ügyek tisztázására diákkonferenciát szervezett. A különböző világképek és politikai eszmék elkötelezettjei a demokratikus egyetemi diáklét feltételeiben keresték az együttműködés módját.[62]

A záró előadást Szabó Zoltán tartotta a Magyar Egyetemi Ifjúság szerepe a magyar ifjúsági társadalomban címmel. Az eseményről készült jelentés szerint Szabó Zoltán annak ellenére, hogy a MADISZ elnöke, inkább csak kívülálló félként szerepelt a konferencián.[63] Szeptember elején előbb az Eötvös- és a Győrffy-kollégium kezdeményezésére, a MADISZ, majd a népi kollégisták lapjaként jelent meg az 1948-ig működő Valóság, a fiatal magyar értelmiség havi folyóirata, Márkus István főszerkesztő, Balázs János, Szabó Zoltán és Kardos László szerkesztésében. Szabó meggyőződése szerint a hazai demokratikus politikai közélet előmozdítása összefügg a széles körű társadalmi egyenjogúsítással, a műveltség kiterjesztésével, azaz: a nép beemelésével a nemzetbe. Ezt a hitvallását összegezi Hazugság nélkül[64] című programcikkében, a folyóirat beköszöntőjében. Egyszerre múltértékelés, helyzetelemzés és erkölcsi számvetés. Olyan összegzés, melynek őszintesége és morális súlya Bibó 1945–48 közötti írásaiéval rokonítható: Valóság: szürke szó, páthosz nélküli. Ám néha úgy érzem, biztosabban ellentéte a hazugságnak, mint az igazság. Az igazság mindig valakié. A valóság kívülünk van. Nem befolyásolhatják szorongásaink, vágyaink, reményeink. Legfeljebb tetteink.[65] Harag és részrehajlás nélkül tárja az olvasók elé látleletét a magyar valóságról: Világos, hogy minden országban az szabadul fel, ami van. Egy táj, egy termő szántóföld vagy egy lecsapolandó mocsár kigőzölgései nem változnak meg azzal, hogy fölötte fordul a szél. Ha igaz az, hogy ex nihilo fit nihil[66], igaz az is, hogy a demokrácia abból lesz, ami éppen van. (…) A demokrácia tulajdonképpen nem tesz mást, mint formáiban napfényre hozza azt, ami rejlik egy társadalomban.[67] … közlélek az országban ma is alig van. Van helyette bizonytalanság és bizalmatlanság, egymás nyugtalan méregetése, mind általánosabbá harapódzó gyanakvás és illuzionizmus, mind bágyadtabb cselekedet s mind élénkebb várakozás valamire, amely dönt majd javunkra, rólunk, nélkülünk.[68] Szabó Zoltán fogalom-használatában az általa – Montaigne nyomán – kiterjeszteni szándékozott közlélek[69] nem teológiai kategória.

A közlélek fogalmán – Standeisky Éva szerint – a … jobb élet megteremthetőségében bízó és az átalakulásban aktív szerepet vállaló állampolgárt kell értenünk (…) – a népért cselekedni kész emberek ekkor olyan feladatokkal találták magukat szemben, amelyek csak rendkívüli időkben fordulhattak elő.[70]

Valóság Kör

Szeptember 12-én alakult meg a Valóság Kör, a szerkesztőség Alkotmány utca 10. harmadik emeletén. Szervezői: Szabó Zoltán főszerkesztő, Debreczeni Ferenc (Eötvös Kollégium), Halász Lajos (MTI), Kardos László (Győrffy Kollégium), Balázs János tanár (egykori Eötvös kollégista) és Márkus István (a Valóság szerkesztője) részvételével.[71] Másnap a MADISZ I. kongresszusát Szabó Zoltán nyitja meg. A Képes Világ fényképes beszámolója szerint: „Az immár közel háromszázezer tagot számláló Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség most tartotta első kongresszusát a Zeneakadémián, az ország minden részéből összegyűlő 600 küldött jelenlétében.” Jelen volt Zsedényi Béla, a Nemzetgyűlés elnöke, Révay József, a kormányzótanács tagja és Erdei Ferenc belügyminiszter, Vörös János és Nagy Imre miniszterek, valamint Veres Péter, a Parasztpárt elnöke.[72] A szervezet megválasztott tizenkilenc tagú vezetőségéből tizenegyen a kommunista párt tagjai voltak.[73] Szeptemberben a Francia–Magyar Társaság alakuló üléséről a résztvevők portréival illusztrált fényképekkel tudósít a Képes Világ. Szabó kiemeli, hogy a budapesti rendezvényen nem politikusok és üzletemberek, hanem tudósok, írók és képzőművészek vettek részt.[74] Október elején a Győrffy István Kollégiumban hallgatóként vesz részt a VALÓSÁG Kollégium ülésén, ahol aznap Járdányi Pál Bartók Béláról adott elő.[75] Annak ellenére, hogy októbertől a MADISZ elnöki tisztségét az elméleti tudás és gyakorlati tapasztalatok terén egyaránt kiváló pedagógus, Karácsony Sándor töltötte be, Szabó Zoltán kiválása után a vezetést teljes egészében a kommunisták vették át… a SZIM, a SZIT szociáldemokrata része és a többi demokratikus párt ifjúsági mozgalmai a MADISZ-t az MKP ifjúsági mozgalmának tekintették.[76]

Október közepén a Minisztertanács ülésének 5. napirendi pontja szerint:

[Teleki Géza] Vallás- és közoktatási miniszter: A MADISZ küldöttségének kérelmével kapcsolatos előterjesztést tesz… A küldöttséget Szabó Zoltán vezetné.

[Dálnoki Miklós Béla] Miniszterelnök: A maga részéről is elegendőnek tartja 3 személy kiküldését… [A] Minisztertanács akként határoz, hogy a MADISZ összesen 5 megbízottjának kiküldéséhez hozzájárul és erre a célra [az] 1 500 000 pengőt és 600 fontot – utóbbit elszámolás kötelezettsége mellett – a küldöttség rendelkezésére bocsátja.[77]

Október 29–november 10. között Londonban hatvanhárom ország, hatszáz küldöttje részvételével Világifjúsági konferenciát rendeztek.[78] Az Allied Control Commission (ACC)[79] brit részlege által magyar ifjúsági küldöttség részére szóló meghívás azért jelentett kivételes alkalmat, mert 1945 őszén az Egyesült Királyság kormánya számára Magyarország egy – még mindig a Szövetséges Hatalmaknak hadat üzenő, ellenséges – megszállt országnak minősült. A magyar ifjúság a világifjúsági konferenciára szóló meghívást 1945 januárjában kapta meg.[80] Delegációjuk a konferenciára késve érkezett, mivel a brit hatóságok kezdetben megtagadták a magyaroktól a beutazást. Nehezítette utazásuk szervezését, hogy a brit State Department és az Ideiglenes Nemzeti Kormány között nem volt diplomáciai kapcsolat. Külképviseletek – a háború végét követő alig fél évvel – sem követségi, sem pedig konzuli szinten nem működtek. Útjuk előkészítésére Nagy András így emlékezik: Szabó Zoltán vezetésével arra törekedtünk, hogy amennyire csak lehet, egységes demokratikus delegációként jelenjünk meg Londonban, de a küldöttek kiválasztását már a pártok egyeztetésére kellett bízni.[81]

A kormány által eredetileg tervezett és jóváhagyott öttagú csoport az utazás kezdetéig további személyek részvételével bővült ki. A Minisztertanács határozata értelmében a delegáció vezetője a MADISZ és a Nemzeti Parasztpárt delegáltjaként Szabó Zoltán volt. Az Angliába utazó magyar küldöttség tagjai voltak: Székely Beáta,[82] Gábor Glória,[83] Lányi Béla,[84] Nonn György,[85] (a magyar delegáción kívüli résztvevőként) Kende István.[86] Kerékgyártó Elemér és Nagy András (párton kívüliek), egykori Eötvös kollégistákként, mindketten a delegáció angol tolmácsaiként vettek részt az eseményen.

Szabó Zoltán életében először utazott repülőgépen. Szokatlan volt a légi út megszervezése is, mivel az nem az előzetes tervek szerint történt: a Vorosilov marsall által a csoport részére bocsátott katonai repülőgép Berlin szovjet zónájába szállítja a delegációt, majd – a brit zónába tartozó hannoveri katonai bázisáról – a Királyi Légierő utasaiként érkeznek Londonba.

kellemetlen megnyilvánulás

Légiútjuk paradox részleteit így foglalja össze: … a civilizáció megteremtette a repülőgépet s a repülőgép megteremtette azokat az állapotokat, amelyek között a legcivilizáltabb földrész járhatatlan, de átrepülhető.[87] Az Angliában megismert személyek és hétköznapi élmények életre szólók számára: a National Gallery festményeit csodálva rögzíti: Kissé ünnepélyesen éreztem magam, távoli utas, a megromlott kontinensről… Ebben a pillanatban éreztem hat éve először, hogy mégis béke van.[88] Angliai élményei ellenére sem eszményíti az országot: Anglia nem az az úriember-olymposz, amely a keletibb népek képzeletében a szigetországba helyeződik… Angliába a jóakaratú emberek menjenek látogatóba, az elfogulatlanok és tárgyilagosak, akik szeretik, ha egyszerűen emberszámba veszik őket.[89] A Szovjetunió londoni nagykövetségének ünnepi fogadásán ismeri fel: Az, amit még elképzeléseink se írnak elénk éppúgy bekövetkezhetik, mint az, amit félelmeink elénk rajzolnak.[90] Házigazdájuk, Fjodor Taraszovics Guszev[91] vendégei között ismeri fel Eden-t[92], Attlee-t[93] és Bevin[94] külügyminisztert. Jelen lenni a – díszvendég Szövetséges Hatalmak politikusai számára szervezett – fogadáson magyar delegációvezetőként nem nyújtotta a kivételezettség érzetét. Nem ösztönözte – a protokoll gesztusain túli – további kapcsolatfelvételre egyik politikussal sem. Mindez mindenekelőtt furcsa volt. A szabadság… negatívumokból áll. Olyasmiből, hogy magyar létemre nem éreztem magam itt idegennek, a legnépibb nagyhatalom fogadásán a legeurópaibb nagyhatalom fővárosában a legnagyobb forradalom évfordulóján.[95] Rögzíti a november 7-i ünnepség számára legfontosabb következtetését: … politikussal nem igen beszélgettem. Ez valahogy hiányzik a becsvágyaim közül. Általában azt tapasztaltam – igaz Anglián kívül –, hogy a politikusokkal folytatott beszélgetés nem hat megvilágosítólag azokban a töprengésekben, amelyek a világ sorsát illetően foglalkoztatják az embert. Ezért jobb szeretem az íróféléket, vagy az experteket,[96] azokat, akiknek a politika iránti érdeklődését a kíváncsi értelem és nem a politikai érdek irányítja. Ilyen sok van Angliában.[97] A Világifjúsági Találkozó ideje alatt, a magyar küldöttséggel szemben – annak kivételessége és hangvétele miatt – mindössze egy kellemetlen megnyilvánulásról számol be: Csehszlovákia képviselője Azt állította, minden különösebb ok nélkül, hogy mi magyarok, nem üldözzük megfelelően a fasisztákat.[98] A magyar csoport tagjai által elképedve fogadott politikai deklaráció mindenben megegyezett az 1945 tavaszán Kassán a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja – az új csehszlovák kormány – programjával, továbbá a Szlovák Nemzeti Tanácsnak magyar és német lakosságot kollektív háborús felelőssé nyilvánító rendeleteivel.[99]

Szerzőnk útibeszámolójában nem tesz említést két legfontosabb szigetországi találkozásáról. Novemberben ismerkedik meg Révai Andrással.[100] Személyében eredeti gondolkodót, hazája érdekeit Angliában önzetlen módon képviselni szándékozó rokonszenves közírót ismert meg. Kapcsolatuk néhány év múlva érik szellemi szövetséggé.[101] Szabó Zoltán emlékezése szerint Aldershotba menet közben Corshamban találkozott először Károlyi Mihállyal,[102] akit a hazai politikai pártok nevében hazatérésre biztatott.[103] Károlyi ugyanezt a találkozást idézi fel Böhm Vilmosnak: … amit Te jómagad is írsz, hogy mindenki hazavár. Lehet, hogy az ügyész is… Számtalan magyar látogatónak tettem említést egyik vagy másik dologra, hogy ez vagy az miért nincs elintézve otthon, s akkor mindig az a válasz: ez csak azért van, mert nem gondoltunk rá. Elfelejtettük. Ilyen volt például Szabó [Zoltán] válasza arra a kérdésemre, hogy miért van a magyar pénzen a Szent István-i magyar korona. Ezt is elfelejtették levenni. Vagy a jogfolytonosságot akarják fenntartani? Szabónak különben az volt a véleménye, a velem folytatott beszélgetés után – amint ez Havasnak elmondotta –, hogy Károlyi a múltban él, szőrszálhasogató, és hogy kavicsokat akar eltávolítani, mikor sziklákat kell eltávolítani.[104]

Károlyi hasonló hangvételű levélben számol a Szabó Zoltánnal folytatott beszélgetésükről Jászi Oszkárnak is:

(…) Egy sort, egy izenetet sem hoztak számomra. A delegáltakat Szabó Zoltán (falukutató) vezette. Igen értelmes fiatalember. Összesűrítve ezeket mondta: 1. M.oban nem volt forradalom (ez így is van), de nem is lesz. Aminek Szabó igen örült. 2. 1918–1919. októberi forradalom emlékét nem kell emlegetni, ez zavarólag hat. 3. Szent István emlékét azonban ápolni kell, mert a magyar nép ehhez ragaszkodik. 4. Az emigráció baja, h. mindent az [1918] októberi szemszögből néz. 5. A lex Károlyit nem törölték el, mert elfelejtették! Mikor számos ellentmondásaira rámutattam, elösmerte, h. a földreform forradalmi aktus volt, de ezen már túl vagyunk. Mentegetődzött a forradalom szó használata ellen, mint valami meggyalázó kifejezés ellen. Miért nem kérték ki Horthyt? „Elfelejtettük.” Ezeket az elfelejtéseket Freud megmagyarázta. Mindenkinek, még a baloldalnak is vaj van a fején, az átvészelt sertések is bizonyára elfelejtik, hogy disznók voltak. Londoni tartózkodásuk alatt egy nagygyűlést tartottak, melyen Szabó Zoltán elnökölt. Mindenről beszéltek (…) nemzeti büszkeségeinkről, de politikáról egy szó sem esett. A gyűlés végén a Himnusz lett elénekelve. – Miért nem a Kossuth nótát? – kérdeztem. – Egységesíteni akarták a londoni csürhét ezzel a dallal. Más szóval meg akarták a publikumot nyugtatni, h. nem lesz forradalmi átalakulás, minden szépen vissza fog a jó régi Horthy-mederbe folyni. Remélem, h. tévedek, és h. a kép nem ennyire sötét, és h. Magyarország nem olyan, mint egy kétfejű borjú, mely egyik nyelvével az angolszászok, másikkal Sztálin lábait nyaldossa.[105]

III. Ítéletidő

A novemberi belügyminiszter-váltást követően[106] Erdei Ferenc a polgári tudományossággal szembeni forradalmiságát még mesterével, Hajnal Istvánnal és barátjával, Bibó Istvánnal szemben is érvényesíti.[107] Szabó falukutatói, szerzői és szerkesztői tapasztalataiból kénytelen levonni következtetését, hogy a hazai közélet nem az általa feltételezett, kitűzött és tettei által ösztönzött közélet irányában változik. Angliából visszatérve, a Valóság folyóirat szerkesztőjeként szállt vitába Révai Józseffel és Lukács Györggyel Bibó: A magyar demokrácia válsága című tanulmányának tervezett közlése miatt.[108] A Bibó-esszé Szabó szerkesztésében jelent meg a MADISZ folyóiratában, a Valóságban:[109] A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától és fél a reakciótól… A kettő között elsikkad minden nyugodt és biztos reformpolitika és újból kátyúba jut az [1945] elején oly nagy reményekkel megindult magyar demokratikus fejlődés[110] – írta Bibó az első szabad választások után.

nincs forradalmi állapotban

Alapvető felismerése, hogy a magyar demokrácia születésétől kezdve válságban volt. Akik a magyar demokráciát mérlegre akarják tenni, egy percig sem szabad elfelejteniük, hogy a magyar demokrácia ma még sok vonatkozásban a maga ’cromwelli’ periódusát éli.[111] Bibó azok közé tartozott, akik 1945-ben remélték, hogy a moszkovita kommunistákkal hosszabb távon együtt lehet működni. A népbarát koalíciós kormányzati intézkedéseket kezdetben a kommunisták is támogatták. A magyar demokrácia esélyeit mérlegelve mégis úgy vélte, a magyar társadalom nincs forradalmi állapotban. Ez a megállapítás az 1980-as évek elejéig a hivatalos történetírással ellentétes vélemény volt.[112] Bibó háború utáni helyzetértékelése szerint 1944-ben álforradalom, 1945-ben pedig félforradalom zajlott le az országban: Soha magyar földön annyira még nem hiányoztak egy forradalmi akció lelki előfeltételei, mint ma.[113] A kortárs értékelése több évtizedes távlatból ugyanerre a következtetésre jutott: Magyarországon sok minden volt, csak forradalmi hangulat nem.[114]

Az 1944 októberében Szegeden megalakult Magyar Kommunista Párt azonban – mint minden marxista-leninista ideológiai programot hirdető párt – forradalminak minősítette magát. A társadalom valóságos állapota és a napról napra növekvő befolyást szerző politikai hatalom megnyilvánulásai közötti ellentmondásra Szabó Zoltán hívta fel a figyelmet: Semmi meglepő nincsen abban, hogy azok, akik szólanak, inkább a felszabadulást mondják, azok, akik hallgatják őket, inkább a gázolást érzik. … a szóvivők frazeológiái s a hallgatók érzelmei két malomban őrölnek… Ahol elmaradt „a tömegben felállás”, s az ellenállás ritka esetben ment túl a rossz ügytől való dezertálás méretein… Egy demokratikus rendszernek van mit aggódnia miatta… Bátran állíthatjuk, hogy Magyarország 1945 elején mint állam és mint nemzet nem volt. Ma Magyarország van. Optimizmusunk körülbelül el is fér ebben a tőmondatban… Magyarország független létét elébb a fegyverszünettel, majd a potsdami határozattal elismerték. Remélhető, hogy közelebb vagyunk a békekötéshez, mint amennyire eltávolodtunk a fegyverszünettől. Tudnunk kell, hogy a független nemzeti lét ajándékát az Egyesült Nemzetektől kaptuk. De a Szovjetunió kezéből. Világos, hogy az inkább előleg a jövőre, mint jutalom a múltért.[115]

Márai Sándor kezdettől borúlátóbb volt. Politikai gondolkodónál, társadalomkutatónál élesebb fogalmakkal írta le az általa tapasztaltakat és az ország közeljövőjéről feltételezett állapotokat: „Nem demokrácia, ha egy hatalom eltiporja a zsarnokságot, s aztán kijelenti, hogy nincs másféle hatalom, csak az, amelyet hívei képviselnek. Zsarnokságot nem lehet zsarnoksággal gyógyítani.”[116]

Az októberi budapesti helyhatósági választásokon a KMP nem érte el a vezetői által célként kitűzött eredményt. November 4-én, a nemzetgyűlési választáson a KMP a szavazatok mindössze 17 százalékát szerezte meg. Mégsem lehetett, hogy a kommunisták a koalíciós kormányon kívülre kerüljenek, ehhez a szovjetek dominálta Szövetséges Ellenőrző Bizottság sem járult hozzá. A leendő kabinetben a belügyminiszteri poszt betöltése volt a nyomatékosított feltétele a kommunisták kormányba lépésének.[117]

szerkesztői bátorság

Szabó Zoltán decemberben a Valóság szerkesztőjeként vett részt Bibó István „A magyar demokrácia válsága” című tanulmányának vitáján. A vitában – Ortutay Gyula vezette – felszólalt Lukács György, Bibó István, Horváth Zoltán, Keszthelyi Nándor, Révai József, Koczkás Gyula és Karácsony Sándor.[118] Szabó Zoltán a vitán jelen volt ugyan, ám sem a jegyzőkönyv tanúsága, sem a jelenlévők visszaemlékezése szerint nem szólalt fel.[119] Hallgató volt Kende Péter[120] és Szántó Miklós is.[121] Bibó helyzetelemzése Szabó Zoltán szerkesztői bátorságának, Lukács György pragmatizmusának köszönhetően, valamint a Bibó-tanulmányt elítélő, 1945 decemberében megtartott, 1946-ban publikált ideológiai vita feltételeként jelenhetett meg.[122] Révai József azonban nem csupán elvi küzdelmet hirdetett: „a jobboldalinak” bélyegzett helyzetkép publikálását rendőrségi lefoglalással akarta megakadályozni.[123] A vitát követően szervezett keretek között vonták be a folyóirat példányait a népi kollégiumokból és a közkönyvtárakból.[124] December 20-án Szabó jelen volt a Magyar–Román Baráti Társaság megalakításán, és a szervezet választmányi tagjává választották. Tíz év után látják viszont egymást Dimitre Gusti szociológia-professzorral, a román falukutatás elméleti alapjait megteremtő kutatóval, aki ekkor a Román Akadémia elnöke.[125] Az év végén Bibó fellép a magyarországi németek kollektív felelősségre vonása és kitelepítése ellen.[126] A belügyi kormányzathoz címzett Bibó-memorandum nem akadályozhatta meg a magyarországi németek kitelepítését.

Az 1944 és 1949 közötti átmenet időszakot „népi demokráciának” vagy „koalíciós éveknek” nevezni, (…) olyan eufemizmus, amely éppen az átalakulás lényegét és irányát hagyja homályban.[127]

Szabó Zoltán 1945-ös éve debreceni, berlini, hannoveri, londoni és budapesti személyes találkozásokban, közéleti eseményekben és politikai tapasztalatokban gazdag volt. Az átélt események egyre több érvvel szolgált elhatározásaihoz, döntéseihez. Diagnózisa szerint: … felszabadítás köznek részvétele nélkül nem lehet valóságos felszabadulás.[128] És érvényes figyelmeztetése is: A múlt az, ami nem múlik el.[129]

Európa felszabadulásának 80. évfordulója alkalmából a Wesley János Főiskolán 2025. május 4-5-i konferencián tartott előadás szerkesztett változata.
  1. Szabó Zoltán: ’Korszakváltás’ II. In.: in.: Szabó Zoltán: 1956 – Korszakváltás. Osiris, Bp., 2006. Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái. Sorozatszerk.: András Sándor, Gyurgyák János, Kenedi János. IV. köt. 280. o. kiemelés a szerzőtől – A továbbiakban: Korszakváltás… ↑
  2. Szabó Zoltán: Önéletrajzi vázlat. (Közreadja: Szabó Zsuzsa) Hitel XV. évf. 2002. július. A világhálón: https://epa.oszk.hu/01300/01343/00007/nemzet.html ↑
  3. őrgróf ifj. Pallavicini György (Tiszadob, 1912. július 11.– Szibéria, 1940-es évek vége?) legitimista politikus, a Hitler-ellenes katonai és polgári ellenállás tagja. 1942: a Magyar Szemle-körből alakult csoport tagja. Résztvevője a herceg Odescalchi Károlyné (gr. Andrássy Klára) és gr. Szapáry Erzsébet által szervezett péntek esti összejöveteleknek, ahol megismertették egymással az angolszászbarát, Hitler-ellenes erőket: legitimistákat, szocialistákat, kommunistákat és az angol követség munkatársait. 1944: a megszálló németek elől bujkálva határozta el, hogy pap lesz. Ajánlói: Apor Vilmos és Mindszenty József püspökök. A katonai ellenállás: Magyar Front és utódja, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front munkájában hivatásos katonákkal működik együtt, valamint a kisgazda Tildy Zoltánnal, a kommunista Losonczy Gézával és Donáth Ferenccel. Legitimista szövetségesei: Sigray Antal, Esterházy Móric, Pálffy Géza, Apponyi György, Dessewffy Gyula. Baloldali társai: Kovács Imre, Szakasits Árpád, Markos György. Üléseiket, a Remete úti (XII. kerület) Pallavicini-palotában tartották. A Magyar Front nevében titkos memorandumot adtak át Horthy kormányzónak, követelve a háborúból való kilépést, koalíciós kormányalakítás céljából. Az 1944-es kiugrási kísérlet bukása és a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták. Sopronkőhidára, majd Dachauba szállította a Gestapo. A koncentrációs táborban teológusként a papi blokkba került. Szovjet politikai fogságban halt meg. ↑
  4. Szabó Zoltán: ’Kívülről’ (1957). in.: Sz. Z.: Terepfelverés. S. a. r. és bev.: Czigány Lóránt. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1987. 165. o. ↑
  5. A dokumentum kiállítva: Szabó Zoltán centenáriumi kiállítás. Petőfi Irodalmi Múzeum Bp. 2012. Kurátor: Varga Katalin ↑
  6. Korszakváltás 277. o. ↑
  7. Erdődi Mihály (1899–1962) Újságíró-fotóriporter. A Kodak Magazin (1938) magyar kiadványában népszerűsítette az amatőr fényképezést. A Fénnyel írott történelem 1945–2000 c. kötet (Helikon, Bp., 2001.) közli színes fotóját a Horthy családról (256. kép, rövid életrajz a 223. o.) Szegő György: Színes Magyarország, A kezdetektől 1956-ig (Fotóművészet 2004/1–2., melyben két Erdődi-fotót közöl: a marosvécsi hajtóhalászokról és a kenderesi úszómedencéjükben fürdőző Horthy-családról. 1945: a Nemzeti Parasztpárt tagja. Erdődi munkássága szinte teljesen ismeretlen a mai magyar fotótörténetben. (Fejér Zoltán: IRODALOM ÉS FÉNYKÉPEZÉS, 2. RÉSZ Az író mint szerzőtárs. Fotóművészet 2005/3–4. XLVIII. évf. 3–4. sz. www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200534/irodalom_es_fenykepezes_2_resz ↑
  8. Boldizsár Iván: ’Lapok az ostromnaplómból’. In.: B. I.: A sétáló szobor. Szépirodalmi, Bp., 1978. 199. o. ↑
  9. Boldizsár Iván: ’A múltról a jelennek’ (Kállai Gyula könyvéről) In.: B. I.: A sétáló szobor. 1978. 475. o. ↑
  10. Eskü tér (Jelenleg: Március 15. tér): elnevezését az 1867. VI. 8-i koronázási eseményről kapta, melynek alkalmával magyar királyi esküjét Ferenc József a Belvárosi Templom előtt tette.↑
  11. Korszakváltás 314. o. ↑
  12. Szabó Zoltán: Rendkívüli ember. (Tamási Áronról) Új Látóhatár. München. 1967. 4. kötetben.: Sz. Z.: Nyugati vártán. Osiris-Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem – a továbbiakban: EPMSZ. Bp., 2011. I. köt. 157. o. ↑
  13. Nekem a haza: az emberek – Radványi Dezső interjúja Szabó Zoltánnal (Magyar Televízió 1983. XI. 27.) Nyomtatásban: Száz éve született Szabó Zoltán. Hitel XXV. évf. 2012. április 73. o. ↑
  14. Korszakváltás 329–330. o. ↑
  15. Szabó Zoltán: Összeomlás. Francia útinapló. Nyugat, é. n. [1940] 92–98. o. ↑
  16. Korszakváltás 335. o. ↑
  17. Erdei Ferenc 1944. XII. 22.–1945. XI. 12. között Dálnoki Miklós Béla Ideiglenes Nemzeti Kormányában belügyminiszter. ↑
  18. Kemény Istvántól tudjuk, hogy Szabó Zolán Korszakváltás című visszatekintése először 1975-ben a Szabad Európa Rádióban hangzott el tizenhat, egyenként húszpercnyi terjedelmű adássorozat keretében. (Kemény István: Korszakváltás és forradalom. Magyar Füzetek. Válság és reform Párizs, 1987. 18. sz. 167. o.) A világhálón: http://server2001.rev.hu/rev/images/content/magyarfuzetek18_terepfelveres.pdf. Ezt követte a memoár első nyomtatott megjelenése: Sz. Z.: Korszakváltás. Visszaemlékezés az 1944-1945-ös időszakra. Új Látóhatár, München 1975. 3. sz. (július 30.) 185–196. o., Kötetben: Sz. Z.: Terepfelverés. EPMSZ, Bern, 1987. 39–145. o. Első hazai publikáció: Sz. Z.: ’Appendix II. Korszakváltás’. In.: 1956. Korszakváltás Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái. IV. köt. Osiris, Bp. 2006. Sorozatszerk.: András Sándor, Gyurgyák János, Kenedi János. 271–355. o. Hivatkozásaim az utóbbi kiadás oldalszámaira utalnak. (N. G.) ↑
  19. Korszakváltás 355. o. ↑
  20. Erdei Ferenc (1910–1971) Szociológus, politikus. 1933: a szegedi egyetemen kötött barátságot Bibó Istvánnal. A Futóhomok. Duna-Tiszaköz földje és népe (Athenaeum, 1937) c. falukutató kötet szerzője. 1939: a Parasztpárt egyik alapítója. 1944: Gerő Ernő levelében azt írta Rákosi Mátyásnak, hogy Erdei felvételét kérte a Kommunista Pártba, „felvettük, de titokban tartjuk a dolgot.” Pallai Péter–Sárközi Mátyás: Némi demokráciától a népi demokráciáig. A kommunista hatalomátvétel története Magyarországon a BBC-archívum tükrében (1945–1948). Helikon, Bp., 2008.187. o. ↑
  21. Szabó Zoltán levele Richmondból Méray Tibornak Párizsba 1975. III. 25. In.: Irodalmi Újság 1957–1989. Dokumentumok a lap történetéből. Vál., s. a. r. és jegyz.: Nagy Csaba. Argumentum, Bp., 1993. 169. o. ↑
  22. A dokumentum kiállítva: Szabó Zoltán centenáriumi kiállítás. ↑
  23. Korszakváltás 274. o. ↑
  24. Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz I. köt. 1896-1953. Az 1956-os Magyar Forradalom Története Dokumentációs és Kutatóintézetének sorozata. Sorozatszerk.: Hegedűs B. András–Kende Péter–Litván György– Rainer M. János. 1956-os Intézet. Bp., (1996) 298. o. ↑
  25. (angol): józan ész ↑
  26. Szabó Zoltán: Batthyány-sors. Irodalmi Újság, London 1958. július 15. 3. o. Kötetben: Sz. Z.: Nyugati Vártán. Esszék és publicisztikai írások. Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái. Osiris–EPMSZ, Bp. 2011. II. köt. 51-55. o. ↑
  27. Czigány L.: ’Homo Politicus’. In.: Szabó Zoltán: Terepfelverés. 17. o. ↑
  28. Szabó Zoltán centenáriumi kiállítás. ↑
  29. Kenedi János szerint Szabó Zoltán szerkesztői kinevezése január 15-én történt. (Kenedi J.: Előszó. In.: Szabó Zoltán: 1956 – Korszakváltás. Osiris, Bp., 2006. Szabó Zoltán Összegyűjtött Munkái. A Magyar Közlöny debreceni 1945. évf. 1–5. számainak felelős szerkesztője: Szabó Zoltán, kiadója: a Tiszántúli Könyv- és Lapkiadó Rt. volt. ↑
  30. Szabó Zoltán: Korszakváltás 354–355. o. ↑
  31. Szabó Z.: ’Az elmaradt ünnep’ Néplap, 32. sz. 1945. február 11. 3. o. Kötetben: Sz. Z.: Hazugság nélkül. Szabó Zoltán Összegyűjtött munkái, II. köt. 370. o. ↑
  32. SZABÓ Z: Búcsúzó Bibó Istvántól. Naplójegyzetek 1979. In: SZABÓ Z.: Nyugati vártán II. köt. (2011) 92. o. ↑
  33. Erdei februárban Dálnoki Miklós Béla miniszterelnökhöz írott levelében javasolta Bibó miniszteri tanácsosi kinevezését a Belügyminisztériumba. Bibó márciusban látott munkához a debreceni ideiglenes Belügyminisztériumban. Április végéig miniszteri titkárként vezette a közigazgatási osztályt. Ugyanitt részt vett a közigazgatás újjászervezésében. A kormány Budapestre költözését követően törvény-előkészítési munkát végzett különös tekintettel a Választójogi törvényre (1945. évi VIII. tc.). Szilágyi Sándor: Bibó István. Magyar Pantheon. Vál., s. a. r. és a jegyzeteket írta: Szilágyi Sándor, az életrajzi adatokat összeállította: Kenedi János. Új Mandátum, Bp., 2001. 398. o. ↑
  34. 1945. évi VIII. törvény ↑
  35. Bibó István [1944]: Jogszerű közigazgatás, eredményes közigazgatás, erős végrehajtó hatalom. In: B. I. (1986): Válogatott tanulmányok. Magvető, Bp., I. köt. 271–294., Uő: [1947]: A magyar közigazgatásról (Elvi állásfoglalás és történeti áttekintés). In: B. I. (1986): VT. Magvető, Bp., II. köt. 469–484. o. ↑
  36. Rainer (1996) 273. o. ↑
  37. Néplap, 1945. március 18. ↑
  38. SZABÓ Z: Batthyány-sors. Irodalmi Újság (London), 1958. július 15. 3. p. Kötetben: Uő.: Nyugati vártán II. köt. 51–55. o. ↑
  39. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 600/1945. M. E. számú rendeletét „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról” a Magyar Közlöny 1945. március 18-i vasárnapi 10. számának címlapján adja ki. (Rainer M. János: Nagy Imre. Politikai életrajz I. köt. 1896-1953. 1956-os Intézet Bp. 273–274. o.) ↑
  40. 1955. május 15-én írták alá a négy megszálló hatalom külügyminiszterei Ausztriával az Államszerződést (Staatsvertrag), amely független, demokratikus, békés köztársaságként állította helyre Ausztria 1938-ban elvesztett függetlenségét. Az esemény széles körben keltett reményeket a magyar függetlenség megteremtésére. ↑
  41. Kovács Imre: Egy batyuval, Szabad Szó, 1945. április 22. Kötetben: K. I.: Népiség, radikalizmus, demokrácia. Ars Scribendi – Sorozatszerk.: Gyurgyák János–Kenedi János–Murányi Gábor. Gondolat, Bp. 1992. 130–136. o., ↑
  42. A büntető perekben ítélkező bíró visszaemlékezése kétséget sem hagy az eljárások jellegét illetően. L.: Dr. Major Ákos: Népbíráskodás – forradalmi törvényesség. Minerva, Bp., 1988. ↑
  43. Szabó Z.: Révai András. In. R. A.: A túlsó partról. R. A. válogatott írásai Szabó Z. bev. tanulmányával. Vál., szerk., a fordításokat átnézte és az életrajzot írta Czigány Lóránt. Szepsi Csombor Kör, London, 1975. 16. o. ↑
  44. Bibó I.: Életút dokumentumokban (Vál. Huszár Tibor, szerk. Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet, Osiris–Századvég, Bp. 1995. 240. o.) ↑
  45. Utalás Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra Bükk földje és népe. Cserépfalvi, Bp. 1938. c. könyvére. ↑
  46. Bibó István: Parasztpárt és parasztkultúra – A Nemzeti Parasztpártról (cikksorozat) Szabad Szó, 1947. február 2. 5. o. Kötetben: Bibó I.: VT. II. köt. (1945-1949) 413. o. ↑
  47. Szabad Szó, 1945. április 12. csütörtök, 47. évf. 14. szám 3. o. ↑
  48. A MADISZ országos elnöke: április–október között: Szabó Zoltán – Nemzeti Parasztpárt, Alelnökök: Ravasz János és Kiss Sándor (FKP), főtitkára: Kiss József – Magyar Kommunista Párt), Szikra Sándor (MKP) titkár, Dénes István (MKP), Gallovich Tibor, Hegedűs András (MKP), Lakos Sándor (MKP), Nyeste Zoltán (FKP) és Széchy András (NPP). ↑
  49. Párttörténeti Intézet Archívum. 253-1/20. Jkv. a MADISZ országos vezetőségének alakuló üléséről 1945. IV. 23-án. A MADISZ debreceni ideiglenes országos vezetőségéből Kiss Józsefet, a Nemzeti Parasztpártból Szabó Zoltánt és Széchy Andrást, a pártonkívüli Ravasz Jánost és Gallovich Tibort vonták be a MADISZ országos vezetőségébe. Kötetben: Egységbe Ifjúság! Válogatott iratok a magyar ifjúsági mozgalom történetéből. 1944. október–1948. március. Szerk. és bev.: Gál Lajos. MSZMP Párttörténeti Intézet. Kossuth, Bp., 1973. 30. o. ↑
  50. https://nullaev.hu/hu/magyar-demokratikus-ifjusagi-szovetseg-madisz-2 ↑
  51. Illyés Gyula: Napló 1929–1945. Szépirodalmi, 1986. 358. o. ↑
  52. Korszakváltás 275–276. o. ↑
  53. Szabó Zoltán: A Képes Világ (Képes Világ, 1945. május 19. 3. o.) ↑
  54. Illyés Gyula.: Napló, 364. o. ↑
  55. uo. 1945. V. 31. 365. o. ↑
  56. Korszakváltás 320. o. ↑
  57. 1945. május 16. ↑
  58. Szabad Szó, 1945. május 19. 47. évf. 44. sz. 5. o. ↑
  59. MAFIRT Krónika 2. (Berendik István, Filmhíradó, Magyar Filmarchivum www.filmhiradok.nava.hu) ↑
  60. Erdei Ferenc: Népi demokrácia. In.: Erdei Ferenc–Mezey István–Horváth Anna–Fischer Endre–Ortutay Gyula-Pamlényi Ervin-Veres Péter: Demokrácia. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kiadása, Bp., 1945. 7–12. o. ↑
  61. uo. ↑
  62. Egységbe Ifjúság! Válogatott iratok a magyar ifjúsági mozgalom történetéből. 1944. október–1948. március Szerk. és bev.: Gál Lajos. MSZMP Párttörténeti Intézet. Kossuth, Bp., 1973. 45. o. A továbbiakban: Egységbe Ifjúság! ↑
  63. Eredeti tisztázat Nonn György saját kezű aláírásával. (1945. IX. 22.) Párttörténeti Intézet Archívum. 274-18/27.
    Kötetben: Egységbe Ifjúság! L. 26a. sz. dokumentumot 207. o. ↑
  64. SZABÓ Z.: Valóság – a fiatal értelmiség havi folyóirata – MADISZ Irodalmi- és Kritikai Szemle I. évf. 1. sz. 1945/1. (szeptember) 3–10. o. Kötetben: Sz. Z.: Hazugság nélkül II. köt. 389–398. o. ↑
  65. uo. (1945) 10. o. ↑
  66. A creatio ex nihilo (lat.): semmiből teremtés arra a meggyőződésre utal, mely szerint az anyag nem örök, hanem isteni cselekmény teremtménye. Ez a theista válasz arra a kérdésre, hogy miként jött létre az univerzum. Ezzel az elvvel ellentétben az ex nihilo nihil fit, azaz a semmiből nem lesz semmi elvvel, ami azt jelenti, hogy minden preexistens, azaz a teremtés előtt létező dolgokból jött létre. A gondolat a görög Parmenidésztől (Kr.e. kb. 440–480) származik, aki a dolgok természetét kutatta. Ezt az elvet később formálisabban állította a Titus Lucretius Carus (Kr.e. kb. 99–55) is. Ezzel ellentétben a Big Bang (Ősrobbanás) természettudományos elméletnek számít. Nem magyarázza a kozmosz létezését, a keletkezés első néhány pillanatáról szól. ↑
  67. Szabó Zoltán: Hazugság nélkül (1945) In.: Hazugság nélkül II. köt. 393. o. ↑
  68. Uo. 394. o. ↑
  69. Korszakváltás III. 282. o. ↑
  70. Standeisky Éva: Demokrácia negyvenötben. Napvilág Bp., 2015. 132. o. ↑
  71. A FÉNYES SZELEK… 417–418.o. ↑
  72. Képes Világ, I. évf. 19. sz., 1945. szeptember 21., 10. o. ↑
  73. Egységbe Ifjúság! 48. o. ↑
  74. Képes Világ, I. évf. 19. sz., 1945. szeptember 21., 5. o. ↑
  75. A FÉNYES SZELEK… 170. o. ↑
  76. Gábor Róbert: Az igazi szociáldemokrácia. Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen 1944–1948. Századvég Bp. 2001. 231. o. ↑
  77. Dálnoki Miklós Béla kormányának – Ideiglenes Nemzeti Kormány – Minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. XII. 23. – 1945. XI. 15. Magyar Országos Levéltár [MOL] Kiadványai II. B. köt. FORRÁSKIADVÁNYOK 28. Sorozatszerk.: Lakos János. Szerk., jegyz., és a bev.: Szűcs László. MOL., Bp., 1997. L.: az X. 12-i tanácsülés jkv-t 350. o. ↑
  78. Magyarország Történeti Kronológiája. Szerk.: Glatz Ferenc. Szerző: Vida István (1944. XII. 20. – 1946) IV. köt. 1944–1970 Akadémiai, Bp., 1982. 1023. o. Más forrás szerint a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) megalakulása az I. Világifjúsági Konferencia 1945. november 7–17. közötti londoni ülésén történt. (A MADISZ 1944-1948. Szerk.: Rákosi Sándor Kossuth, Bp., 1984., 147. o. https://www.marxists.org/magyar/temakrol/mszmp/a-madisz-1944-1948.pdf. ↑
  79. ACC: A Szövetséges Ellenőrző Bizottságok, angolul: Allied Control Commission, oroszul: Союзная контрольная комиссия: a II. vh. győztes hatalmai által a fegyverszünet betartására és a kormányok működésének ellenőrzésére hivatott testületek a legyőzött országokban. ↑
  80. Párttörténeti Intézet Archívum 856. f. 1. ő. e. Az 1945-ös londoni DIVSZ-konferencia forrásainak felkutatásához nyújtott segítségnyújtásáért köszönetet mondok Ripp Zoltánnak. ↑
  81. Nagy András: Utazás Európába. EMLÉKEK AZ 1945. ÉVI LONDONI IFJÚSÁGI VILÁGKONGRESSZUSRÓL. 2000 Irodalmi és Társadalmi Havi lap 2004. március 63. o.
    https://ketezer.hu/download/PDF/2004/2000/­­­_FOLYOIRAT_2004_03.PDF ↑
  82. Székely Beáta (MSZDP) a delegáció francia tolmácsa, aki angliai emigrációját követően – Beata Bishop néven – a British Broadcasting Corporation (BBC) munkatársa volt (Szabó Zsuzsa szíves közlése). ↑
  83. Gábor Glória, a delegáció orosz tolmácsa, Gábor József kommunista politikus, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter lánya. ↑
  84. Lányi Béla a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) főtitkára. A párt „forradalmi baloldal”-ához tartozott. ↑
  85. Nonn György 1936: jogi tanulmányokat folytat Kolozsváron. Diploma előtt belépett a román kommunista pártba. A Magyar Dolgozók Szövetségének tagja. 1939: a romániai ifjúkommunisták erdélyi tartományi titkára. 1940. augusztus: a II. bécsi döntés után a kommunista fiatalok észak-erdélyi szervezetének titkára. 1941: Budapestre menekült. 1942: nyolcévi fegyházra ítélték. 1944. dec. 11: szökése a Margit körúti börtönből. Bekapcsolódik a budapesti ellenállási mozgalomba. 1945: az MKP IX. kerületi párttitkára. A KMP német, francia, latin, román, orosz és angol nyelveken beszélő ifjúságpolitikusa. Rákosi Mátyás titkára. 1945 decemberétől a Kommunista Párt által irányított MADISZ főtitkára. 1946–48: a MIOT (Magyar Ifjúság Országos Tanácsa) főtitkára; az Ifjúság c. lap szerkesztője. 1946. okt. 1. – 1956. okt. 28.: az MKP, ill. az MDP Központi Vezetőségének tagja. 1950: az MDP Pest Megyei Pártbizottságának titkára. 1952–56: népművelési miniszter-helyettes. 1956. február: a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. 1956. júl. 31-én jelenti be az Államvédelmi Hatóság tagjainak felelősségre vonását. A forradalom alatt a tököli repülőtéren működő szovjet parancsnokságra menekült. 1956. nov.. 16-án – saját kérésére – az Elnöki Tanács felmenti legfőbb ügyészi beosztásából. 1955. dec. 18.: a Magyar Írók Szövetsége elnökségének valamennyi párttagja lemondott, Nonn György felelősségre vonását követelve. 1957: a Kossuth Könyvkiadó igazgató-helyettese. 1958: Vadai György álnéven az „Ellenforradalom Magyarországon 1956” c. tanulmánygyűjtemény egyik szerzője. 1983–87.: a Kossuth Könyvkiadó igazgatója. ↑
  86. Kende István (1917–1988) érettségi után Párizsban a Hautes Études Commerciales-ben folytatta tanulmányait. 1937–40: Budapesten magántisztviselő, 1940–44: lakatos. 1944–45: fegyveres ellenálló csoportot vezet Bp.-en. A londoni konferenciára az MKP és a MADISZ vezetőségi titkáraként, Révai József ajánlásával utazott. Kendét a londoni alakuló kongresszuson választották a DIVSZ végrehajtó bizottságába. A delegáció munkájáról: Egységbe ifjúság! (241–242. o.) 1946–49: az MKP Központ Agitációs-propaganda Osztály munkatársa. 1949–56: a Népművelési Minisztérium főosztályvezetője. 1956: Művelődésügyi miniszter-helyettes. 1957–60: a Népszabadság rovatvezetője. 1960: a Külügyminisztérium tanácsosa. 1963–77: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi Tanszékvezető helyettese. ↑
  87. Szabó Zoltán: Angliai vázlatkönyv. Az Új Magyarország röpiratai. Bp. 1946. 8. o. A továbbiakban: Angliai… ↑
  88. Angliai… 24. o. ↑
  89. Uo. 26–27. o. ↑
  90. Uo. 33. o. ↑
  91. Guszev, Fjodor Taraszovics (1905–1987) Londoni szovjet nagykövet, a Szovjetunió képviselője az Európai Tanácsadó Bizottságban. [Cseh Gergő Bendegúz: Amerikai és brit részvétel az olaszországi, romániai, bulgáriai és magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságok tevékenységében (1943–1947) doktori disszertáció. ELTE BTK. Bp., 2009. https:// doktori.btk.elte.hu/hist/csehgergobendeguz/diss.pdf] ↑
  92. Eden, sir Robert Anthony, Earl of Avon (1897–1977) 1923: konzervatív parlamenti képviselő. 1935–38: külügyminiszter. 1938: Lemond a náci Németországgal és a fasiszta Olaszországgal szemben tanúsított engedékeny brit politika miatt. 1940–45, 1950–51: Külügyminiszter. 1951–55: Churchill támogatója. 1955–57: Miniszterelnök és a Konzervatív Párt elnöke. 1957: A szuezi bukás után lemond. ↑
  93. Attlee, Clement Richard gróf (1883–1967) Munkáspárti képviselő. 1935–55: a párt vezetője. 1940–45: Churchill háborús kabinetjének tagja. 1945: miniszterelnökként államosítások és a kormány jóléti intézkedéseinek irányítója. 1951: választási vereségét követően – 1955-ig – a Munkáspárt elnöke. ↑
  94. Ernest Bevin (1881–1951) Munkáspárti politikus, szakszervezeti vezető. A II. vh. alatt a munkaügyért és a katonai szolgálatért felelős miniszter. 1945–51: külügyminiszter. ↑
  95. Angliai… 33. o. ↑
  96. (angol) szakértőket ↑
  97. Angliai… 38. o. ↑
  98. Angliai… 35. o. ↑
  99. L. Beneš-dekrétumok és a magyar kérdés. 1945–1948. Történeti háttér, dokumentumok és jogszabályok. Szerk.: Popély Árpád–Štefan Šutaj–Szarka László. Attraktor, Máriabesnyő – Gödöllő 2007. 7–362. o. ↑
  100. Révai András (1903-1973) politikai és művészeti író, politikus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében, Münchenben és Berlinben végezte; 1935: Londonban él. 1938–1941: a Pester Lloyd londoni tudósítója. 1941: az Angliai Szabad Magyarok Egyesületének alapítója, 1943-tól elnöke. Szerkeszti az egyesület Hungarian News Survey és a Szabad Magyar Szemle c. kiadványait. 1942: a BBC magyar adásában Candidus álnéven politikai kommentátor. Mo. német megszállása után egyesületével csatlakozott a Károlyi Mihály által vezetett Angliai Magyar Tanács antifasiszta egységfrontjához. 1946: visszakapta magyar állampolgárságát, melytől a Bárdossy-kormány megfosztotta. A fiatal magyar demokráciáról, a Times-ba, a World Todaybe írt elemző cikkeket. ↑
  101. Szabó Zoltán: Révai András. In.: A túlsó partról. Révai András válogatott írásai (Bev: Sz. Z., Vál., szerk., a fordításokat átnézte és az életrajzot írta: Czigány Lóránt) Szepsi Csombor Kör, London, 1975. 15. o. ↑
  102. Korszakváltás X. 321. o. ↑
  103. Borbándi Gyula a találkozót (tévesen nyárra hivatkozva) úgy idézi fel, hogy Szabó Zoltán a kormány megbízásából kereste Károlyi Mihályt, … hogy közölje vele, a politikai pártok hívják és az egész ország várja haza… Károlyi végighallgatta… azt kérte, mutasson neki magyar pénzt. A vendég a zsebébe nyúlt és átadott egy ötpengőst. Kinek a képe van ezen a pénzdarabon? – kérdezte Károlyi. – Horthy Miklósé – hangzott a válasz. Károlyi ingerült hangon fejezte be a beszélgetést: – Mit gondol, hogyan mehetek én vissza egy olyan országba, amelynek pénzén ennek az embernek a képe látható? 1946 májusában mégis hazatért. Igaz, akkor már nem voltak ezüst ötpengősök. Borbándi Gy.: Idegenkedéstől a szóértésig (A második világháború előtti és utáni emigránsok viszonya) ea. a szegedi Hungarológiai Kongresszuson, 1991. augusztus. In.: B. Gy.: Régi és új peregrináció I-III, Budapest-Szeged, 1993., Kortárs Bp., 1992. január https://adt.arcanum.com/hu/view/Kortars_1992_1/?pg=0&layout=s Utánközlés: B. Gy.: Alkony és derengés. Írások a posztemigrációról. Antológia, Lakitelek, 1999. 14. o. ↑
  104. Károlyi Mihály levele Böhm Vilmoshoz (London, 1945. XII. 18.) K. M. levelezése V. köt. 1945-1949. Szerk.: Hajdú Tibor. Napvilág Bp., 2003. 206–207. o. ↑
  105. Károlyi Mihály levele Jászi Oszkárhoz (London, 1946. január) uo. 232–233. o. kiemelések a szerzőtől. ↑
  106. Erdei Ferencet a belügyminisztert, Tildy Zoltán kormányában 1945. XI. 15-től Nagy Imre váltotta fel. ↑
  107. Bognár Bulcsú: Erdei Ferenc szociológiája a két világháború között Valóság, 2008/12. 84. o. ↑
  108. Hármójuk vitájának részleteit l.: Szabó Zoltán: Bevezető. In.: Bibó István: Harmadik út (Politikai és történeti tanulmányok) Magyar Írók Szövetsége Külföldön-Irodalmi Újság-Magyar Könyves Céh 2. köt. [Sorozatszerk. s. a. r.: Szabó Zoltán 14, St. George Street, London W. 1.] 15–17. o. ↑
  109. Bibó I.: A magyar demokrácia válsága (Valóság, 1945. okt. – dec. 2–4. sz. 5 – 43. o., in: B. I.: VT. II. köt. (1986) 13–79. o., utolsó közlés: Bibó István Összegyűjtött írásai 1. köt. Az európai politikai fejlődés értelme. Bev.: Dénes Iván Zoltán. Kalligram, Bp., 2006., 744–794. o. ↑
  110. Uo. 744. o. ↑
  111. Bibó: A magyar demokrácia mérlege – A magyar demokrácia elindulása (1946) MTA Kézirattár. Ms 5112/A. sz. In.: B. I.: VT. (1986) II. köt. 139–140. o. ↑
  112. Népi demokratikus forradalom és a szocializmus építése 1944–1970. In.: Magyarország Történeti Kronológiája IV. köt. Akadémiai, Bp. 1982., Szerk.: Glatz Ferenc, Vida István (1944. december–1946) 1013. o. ↑
  113. L. a 119. sz. jegyzetet Bibó 773. o. ↑
  114. Schöpflin Gyula: Szélkiáltó. Emlékezések. I. U. S. Az Irodalmi Újság sorozata. Párizs, 1983. 51. o. ↑
  115. L.: a 72. sz. jegyzetet: Sz. Z.: Hazugság nélkül II. köt. 392. o. ↑
  116. Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1945–1946) https://www.scribd.com/document/51219042/Marai-Sandor-Ami-a-naplobol-kimaradt-1945-1946 ↑
  117. A belügyminiszteri tisztséget – Erdei Ferenc után – Tildy Zoltán kormányában 1945. XI. 15. és 1946. II. 1. között Nagy Imre látta el. ↑
  118. A vitát l.: Bibó István VT II. köt. 81-118. o. A vitát (benne Lukács bírálatát, Bibó válaszát Lukács bírálatára és a vitában elhangzottakra a Valóság 1946/1–2. száma (86–103. o.) közölte. Újra közli: Bibó István Összegyűjtött Írásai 1. köt. 744–794. o. és 795–822. o. ↑
  119. Kende Péter és Szántó Miklós személyes közlései. ↑
  120. Kende P. (ea.): Bibó István – Az államtudós és államférfi c. konferencián (ELTE ÁJTK, 2011. XI. 25.) ↑
  121. Szántó Miklós: Jegyzetek Bibó István harmadik újra olvasása közben. Társadalomkutatás 24. köt. 2006. 61. o. ↑
  122. A magyar demokrácia válsága cikk vitája (in.: Bibó István Összegyűjtött írásai 1. köt. 795–822. o. ↑
  123. Kéthly Anna: Harmadik út (Népszava, London, 1960. Kötetben: K. A.: Gondolatok egy könyvről in: Bibó nyugatról – éltében, holtában. Külhoni magyarok írásai Bibó Istvánról. Vál., és bev.: Kende Péter. EPMSZ Basel-Bp.[1997] 52. o. ↑
  124. Kende Péter személyes közlése. ↑
  125. Kult. doku. 517. o. ↑
  126. Bibó: Emlékirat a magyarországi németség kitelepítésével kapcsolatos helyzetről (1945. XII. 15.) In.: Életút dokumentumokban. Sorozatszerk.: Bak János, Gyurgyák János, Hegedűs B. András, Kende Péter, Litván György, Rainer M. János. 1956-is Intézet–Osiris–Századvég, Bp., 1995., No: 120. 322–325. o. ↑
  127. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Bp., 1999. 271. o. ↑
  128. Korszakváltás II. 278. o. ↑
  129. Korszakváltás VI. 301. o. ↑
kép | vecteezy.com