JÓZSEF ATTILA VERSÉRŐL

ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –

Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek – –

Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás – –

Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –

Hányszor eltűnődtem én is, milyen elszánt ostobaság kellett ahhoz, hogy évtizedekig propagandaszövegként „használják” a verset (és újabb időkben miféle érzéketlenség-tudatlanság, miféle tahó gőg seprőztetné ki a nemzeti kultúra kánonjából, például a tankönyvekből). A személyesség, az érzékletesség és a klasszikus értelmű formai kiegyensúlyozottság eleve megóv a propagandanyelvtől és -mentalitástól. Az egyetlen felszólító versmondat – gondoljátok meg proletárok – végén sincs felkiáltójel; a szorongó tűnődés a hat szakaszban hétszer megjelenő gondolatjelekben ölt testet (hat sorvégen, így a proletárokhoz fordulva is dupla gondolatjel szerepel). Az első szakaszban felidézett kép a mama tárgytalan mosolyától lesz megejtően gyöngéd – és nagyon szomorú. A záró szakasz mindenfajta agressziót nélkülöző, együttérző kedvessége, a mama álma rokona a nem sokkal később írt Külvárosi éj szövőgyár-látomásának: „a gépek mogorván szövik / szövőnők omló álmait”. A sokat idézett, méltán híres alliteráló és a megtörés aktusát a soráthajlással láthatóvá-hallhatóvá tevő részlet – Törékeny termetét a tőke / megtörte – halálos pontossággal érzékelteti a hatalomnak testileg is kiszolgáltatott ember esendőségét.

A TESTET ÖLT című antológiából

kép | Derkovits Gyula: A kendős nő