KOSSUTH TÉR
Akkoriban az alsó rakpartot víz borította.
Padok, bokrok, korlátok tűntek el.
A száraz anyag felszín alatti
bomlása megkezdődött,
mikroszkópon látható
robbanások, összeomló
közmegegyezések zaja
nem is hallatszódott
a Kossuth térről.
Rózsaszín égboltot fotóztak páran.
A Parlament kupolája
körül varjúrajok,
az áradást turisták szemlélték
mintha része volna
a hetvenkét órás
attrakciónak:
megvásárolható bármelyik
utazási irodában egy milánói mellékutcában,
amely csak azért Milánó,
mert Valencia, Toledo és Roma is lehetne.
Fóliába csomagolt élmények,
fóliát használó egyének,
minden újabb sor pazarlás,
gőzölög a metró szellőzője
egy novemberi éjszakán.
Novemberi éjszakák.
Azóta visszahúzódott a folyó,
kiabáló idegenvezetőt
követő húszfős csoport
sodor magával,
egy másodpercre
korlátnak dőlök,
a Dunán uszály világít.
A felszín alatti bomlás
ugyanúgy zajlik,
romlásból némán kihajt
valami mocsári virág
válasz gyanánt
kérdésekre, amiket
fel sem tudtam tenni.