KIRÁLYCSEL
talán ha halogatva is
de hallgatok a hangokra
és feladom azt a ragasztott sakktáblát
és tőled elveszik a nadrágod kantárját
talán akkor nem akasztod fel magad
a kórházban ami dohánygyár volt valaha
már csak a bábukat szeretted emelni
a felmosóvödör nehéz volt
és a kihalt udvaron szögletből gólt tekerni
üres kapu volt de azért kapu volt
ahogy te mondogattad
mosollyal a szemedben
amíg a labda sapkává nem eresztett
de nem adtam fel postára sohanap
abba a kórházba ami dohánygyár volt valaha
biztosan fontosabb dolgom volt akkoriban
bimbózó kutatónak
adva el magam
ruhástul bent aludni a Szabó Ervinben
a Kelet teraszán Klostermann habja fölül
bölcsészlányt nézni ahogy az asztalra fölül.
tudhattam volna a beszélgetésünk után
abból hogy három éve nem vittek sétálni
pedig nem voltál kutya
abból hogy öt percig szorítottad a kezem
láthattam volna
a fehér kórtermi faltól kiégett szemedben
de nem tudtam, nem láttam
hogy jön majd a levél fekete borítékban
megölted magad