KETTŐS ÉN

Ha lehetne a fáradt életet,
mint a száraz fát, tűzre dobni: égjen
oly lánggal, mely rendeltetett
számára — pattogjon serényen;

ha lehetne — de úgy, hogy miután
elhamvadt, máris álljon össze újra
szövetté és tudattá, tétován
lépve először, mint aki tanulja

s nem ismétli a leckét. Ha lehetne,
hogy aztán nemsokára úgy legyen,
mint aki régtől tud mindent, csak a

forrásról nincs tudása: eltemetve
a mélyben, némán és tevékenyen
most is segíti régi önmaga.

kép | Kirill, flickr.com