ÉBRESZTŐ

(DEDUKCIÓ)

A test is csupa hézag. Több űr, mint állomás.
A lélek is megizzad. De mért is volna más?
Emlékek, felejtések. Szakaszok, végesek.
A biztos tévedés lett. Később még tévesebb.
Akárhogyan merengek, nem emlékszem, mi volt,
amikor én még gyermek, s fekete telihold,
temető, utca, körszél. A hely bizonytalan.
Talán visszaköszöntél. Akkor. Ma biztosan.
Egészen egyszerűen: úgy ébredtem ma fel,
mint vizes fa a tűzben, s szülői neveden
szólítottalak kábán: anyu! A konyha zeng.
Harmincévnyi hátrány. Odakint, idebent.
Ajtó és ablak zárva. Huzatra nincs esély.
Földre zuhantak tárgyak. S hozzád zuhantam én.

kép | vecteezy.com