MAGUKRA HAGYOTTAK

Amikor az utolsó turista is elhagyta a várost, Boon-Nam éppen felnézett a zöldségpucolásból, és majmokat látott, mindenütt majmokat. Majmok voltak a fákon és a háztetőkön, majmok csimpaszkodtak a lámpavason, és majmok osontak az ereszen.

Jó szerencsét hoznak – ez járta Lopburiban a szürke makákókról, de Boon-Namnak, akinek a neve ugyancsak jó szerencsét jelentett, voltak kétségei efelől. A szerencse őt egész életében elkerülte. Csak dolgozni, két kézzel, látástól vakulásig, azt tanult meg. Sánta volt. Ha fájós lábán átbicegettt a szálloda hallján, a vendégek, akik még néhány hete is ott tolongtak a baseball-sapkáikban és a görgős bőröndjeikkel, keresztülnéztek rajta. Boon-Nam ilyenkor lesütötte a szemét és a bérére gondolt, ami legalább mindig megérkezett végül.

ürességtől kongó falak

De a hotelban akkor már napok óta nem járt szállóvendég. Az alkalmazottak egymás közt arról beszéltek, és hangjukat már nem is tompították suttogássá, hogy vége van, még pár ilyen nap, és nincs többé állásuk. Boon-Nam hallotta őket, de nem állt velük szóba. Nem volt rá ideje. Az ürességtől kongó falak között a keze alatt tovább égett a munka. Tisztára suvickolta a kövezetet a recepciónál, hogy aztán ne lépjen senki a ragyogó padlóra, ételt készített elő, amit aztán senki nem evett meg. Dolgozunk, amíg meg nem döglünk, ez a rend. Az evőeszközök soha nem voltak fényesebbek.

Csak a majmok látványa zavarta meg. A majmok most nem olyanok voltak, mint máskor, amikor bőkezű látogatók vállán ücsörögtek gyümölcsöt majszolva vagy ugrándoztak a teletömött szatyrok nyomában. Idegesnek tűntek. Feszültnek. Haragosnak. Cserben hagyottnak.

Mintha egy álomban lenne, úgy hagyta el a hotel területét, és alighogy megindult az utcán, pillantása megakadt egy gazdátlan robogón üldögélő majmon. Kísértetiesen emberi arccal nézett a visszapillantó tükörbe, és Boon-Nam, ahogy tétlenül, megbabonázva figyelte az állatot, hirtelen megérezte, milyen hasonlóak, ő és a majom. Gyomrukban düh, sorsukban éhezés. Amit addig munkába fojtott, most átjárta. Szinte sajnálta levenni róla a szemét a célzáshoz, ahogy fogott egy követ, és teljes erejéből a hotel főbejáratának üvegajtaja felé hajította.

kép | Chalinee Thirasupa, Reuters: Nincs több majomőrület a thai városban

A szerencsét hozó makákók a Bangkoktól északra fekvő Lopburi, „Majomváros” identitásának részét képezik. A turisták tömegesen érkeztek, hogy megnézzék és gyümölccsel etessék őket. 2020-ra a majompopuláció elérte a 3121 példányt, de a COVID-19 idején a turisták eltűntek. A portyázó majmok egyre agresszívabbá váltak, rátámadtak a lakosokra, ellopták az ételüket és verekedtek. A helyiek sikertelenül próbálták elriasztani őket csúzlival, majd 2024 áprilisától a hatóságok sterilizációs programot indítottak, hogy visszaszerezzék az irányítást a helyzet felett.

Egy hosszúfarkú makákó egy motoros tükrébe néz a Phra Prang Sam Yot templom közelében. Lopburi, Thaiföld, 2024. február 3.

WORLD PRESS PHOTO
Biodóm | 1146 Budapest, Állatkerti krt. 16.
2025. szeptember 26 – november 9.