ESZTENDŐK ÉVE

9

virágos vers: mikor belénk fagyott,
tavasznak kellett volna jönnie,
de nem olvadt a talaj, elhagyott
lélektájképen friss hó lepte be
a hegyoldalt – és annyi hóvirág,
hogy harminchárom évig lehetett
tarolni a száraz levélen át
újra kihajtó termést, gyerekek

jöttek utánunk, fel a hóhatárig,
fellelkesülve attól, hogy szabad
(a halott vers az életben virágzik)
leszedni a fehér harangokat…
harangoznak nekünk az évszakok,
földig hajol a virág, illatot
áraszt egy későn jött tavasz: a vers
most kietlenül terem – mint a kert.

10

pályamunkám: érzelmes, elbeszélő
líra, második díjas költemény –
diákhősökről. az övé az első,
megérdemelten. díjaival szegény
még mindig odajár, azt éli vissza
(ahogy a szürke márciusi fény
tanárnőnk angyalarcát behavazta)
azóta is, túl élete delén…

pályája onnan indult. s az enyém?
a történelmi mártírgyerekek
körültem ülnek, rám tekintenek
kiégő szemmel, míg a köröket
futom. füstöl az égőáldozat,
visszafújja az arcomba a szél.
valaki sír, valami túlszalad,
forog egy hang – a líra elbeszél.

11

üres házak, kihalt utcák közül
indult el velük este a szekér.
hogy a sötétből most hová kerül,
nem tudta. jött tavaszra nyár, a tél
után tavasz – városra falu, másik
helyre egy hely, ahol vonatra vártak
egy hétig: innen-onnan indulásig
otthontalanul élt. virágvasárnap

ébresztették, nem ott, ahol lakott.
kétféle lekvár, sárga és piros
(mintha álmodná a két üveget)
az üveg alján. „felkenem neked.”
ötven éve, hogy meghalt az a néni…
történelmét kenné fel: elbeszélni,
hogy mi volt húsvét és húsvét között –
mint aki közben már elköltözött.

12

tavaly ilyenkor ugyanez a tájkép
hitette el, hogy feltámadtatok
megint egy évre… a sötéten átlép
a közömbös fény, a kankalinok
kisárgulnak a föld alól. ha vár még
rátok megint egy év, ha van titok,
ami bennetek még jövőre vár,
hogy élhettek, ha kihajtja a nyár,

akár a sír szájából, a titokban
áttelelt fagyot – ez volt a tavasz.
mert nem lehetett máshogy, mint ahogy van,
az emlékezet veletek havaz
be zöld mezőt, ahol a fák nyugodtan
virágzanak: még egyszer ugyanazt
(az önfelejtő életmeleget)
el lehet-e hinni? mindent lehet.

kép | vecteezy.com