ALVÓ NŐ
1998 november
mint pohárban a víz
hallgat a bőröd
a meg-megrezzenő hús ahogy
óvón körbeveszi
a titkos tartományt
szád sarkában lelked
bójájaként nyálbuborék
fényévnyire vagyok most tőled
tudatalattid semmijében
csontodról lassan észrevétlenül
tekeredik le életed
nézem amint testeden
fönnakad a fény