A PADUCEMBER
2009 október
A Paducember áll a parton,
én vagyok a Paducember;
a Paducember egy másik ember,
másik sors és más folyó,
másik ég és másik kövek,
melyek futnak a Küküllőkben;
a Paducember én vagyok.
A Paducember másik ember,
a túlsó partról énrám néz,
jön a folyótükörre, hajamra
a fény, a túlizzott őszi méz,
a Paducember messzi néz…
Paducember lát a fákban,
él a vízben, fenn az ágban;
kő a vízben, a kőben fény –
átnéz az Élet szőttesén;
a Paducember másik ember…
Másik sors és másik pikkely,
Bőre égett aranyikra,
Más kopoltyú és más halál;
Csak hogy tudd, ha rád talál –
A Paducember másik ember.