SZÍVEM

Nyolcvanöt százalék poliészter. A nyaka kicsit koszos, de ha felveszi, a szürkeség nem látszik. Csak a gallér fehér, maga a munkaruha csíkos. Olyan otthonkaszerű. Nem kellene fogasra akasztani, nem gyűrődik, a poliészter praktikus, vasalni sem kell, de munka után mégis vállfára teszi gondosan, hogy átszellőzzön és kirúgja magát. A munka nem tréfa. Csak a munka van. Lehet, hogy aki a ruhát viseli, nincs is. Szolga. Másokat segít, ellát, ápol, kiszolgál.

gazdasági érték

Ana María Jeremias a polgári neve. Kislánykorában anyukája Utimának hívta, ami kimbundu nyelven azt jelenti, hogy „Szívem”, de amikor eladták Portugáliába, kiderült, hogy se a megígért tanulásban nem lehet része, se a neve nem érdekel senkit. Dolgozni kell. Már a kilencéves kislány is gazdasági érték. A volt gyarmatosító tovább rabol: emberanyagot, alapanyagot, árucikket. Így lett Nyugat- és Észak-Európa gazdasága fejlett, és így tudja a fejlettséget fenntartani ma is. Negyven évvel ezelőtt a vásárló család úgy döntött, hogy a kisrabszolga neve legyen María. Ebben sincsen semmi új, mindig is így történt a gyarmatokon.

María emberként láthatatlan, miközben fizikailag feltűnő: fekete egy alapvetően fehér országban. Praktikus ez is, jól rendezte a természet, nem kell mesterséges jelekkel megjelölni a szolgákat, látszik az magától is. María tudja, hogy hol a helye: a konyhában, a kisszobában, a betegágy mellett. Ő végzi azt a munkát, ami nélkül összeomlana a család. A láthatatlan ember láthatatlan munkája tartja fent a normalitás látszatát, ő biztosítja a polgári kényelmet, a méltó öregséghez való jogot, és a gondoskodó ápolást a betegnek. A szép polgári otthon csecsebecséi tövében egy ottfelejtett, hirtelen letett porrongy – biztos megint rohanni kellett a nagybeteghez –, a hímzett díszpárna mellett, a kanapé sarkában pedig ott görnyed María, aki lefeküdni nem mer, de így estefelé már tényleg összecsuklik a fáradtságtól.

Még a játék kedvéért se fordítsuk meg a helyzetet, és jobban tesszük, ha nem firtatjuk María méltóságát, polgári kényelmét és az emberi bánásmódot. Elégedjünk meg annyival, hogy itt van negyven év múltán is, megfáradtan, sőt, törődötten, de töretlenül dolgozik azóta is. Oktatást soha nem kapott, pedig ez volt a sok ígéret közül a legcsábítóbb, mert legjobban tanulni szeretett volna, de sok mindent elsajátított magától is az évek során. Nincs olyan háztartási munka, amihez nem ért, és a szükség úgy hozta, hogy amikor sokadjára továbbadták, és egy különösen kegyetlen családhoz került, a sarkára állt. Huszonegy éves volt, virágzó fiatal nő, bele is roppanhatott volna, hiszen testileg-lelkileg kihasználták, de rabszolga őseinek csökönyös kitartása erőt adott, és megszabadult a családtól. A gyomorforgató részleteket feledje jótékony homály, vagy ha jobban tetszik, söpörjük a szőnyeg alá, már ennek is több, mint húsz éve, és María túllépett rajta, nem járt terápiára sohasem, nem volt rá módja, sem lehetősége, de feldolgozta ezt a traumát is, mert élni kell, nincs mese, munka pedig szerencsére mindig akadt.

Este, a hazafelé úton, a külváros irányában, egyre több a fekete utas a metrón, de María ezt szinte már nem látja, ülve alszik, bár hazaérne már, beléphetne az ajtón és becsukhatná, csak végre ott lehetne, ahol már nem láthatatlan, hanem egyszerűen ember.

kép | María Abranches | MARIA

Ana María Jeremias gondozóként és háztartási alkalmazottként Portugáliában eltöltött élete sok európai nő tapasztalatát tükrözi. Kilencéves korában azt hazudták neki, hogy oktatást kaphat, Angolából Portugáliába csempészték, és több mint négy évtizedet dolgozott mások otthonában, elengedhetetlenül fontos szerepet töltve be a mindennapi életükben. Ana María történetének bemutatásával a fotós arra törekszik, hogy elgondolkodtasson a kiváltságokról, és tisztelegjen Ana María (és sok hozzá hasonló nők) élete előtt.

felső kép |  Ana María egyik egyenruhája készen áll a munkára. Eredetileg Utima (kimbundu nyelven „szív”) volt a neve, új nevét az a család adta, amelyik Portugáliába hozta. Lisszabon, Portugália, 2023. november 27.

WORLD PRESS PHOTO
Biodóm | 1146 Budapest, Állatkerti krt. 16.
2025. szeptember 26 – november 9.

WPP2025 játék a Ligetben | Beküldési határidő: 2025. október 1.