AZ ÖTVENNYOLCADIK ÉV
Mint Dalí órái,
olvadozom a kertben,
fák ágairól csüngök,
üvegzöld hullámok formálnak
képlékennyé,
ötvennyolc esztendő
présel-vasal egymásba minket.
Itt felszívódnak a magyarázatok,
érvényét veszti a közhely.
Nem tudom, vagy-e,
de ha létezel, add meg nekünk
a görnyedő kor, a botra dőlés
további éveit, a víztükörbe néző ámulatot,
hogy fölé hajolva még magunkra ismerünk,
és tovább fürdőzünk édes ráncainkban.