Liget folyóirat

ELŐTTE

ismeretlen arc egyidős velem tekintete végtelen a szépen szép létezés elszakadsz maradsz a kettő közötti burokban a könnyebbet választod nyújtod...

AZT A KISFIÚT 

lóhalálában vágtató szabad képzetekkezét fogombátorság! – ölelem átazt a kisfiúta kálmáncsai bakter vacogó fiáts hogy nem esznek megbiztatom ne féljde...

FOLYTATÁS

Csitt, Mercutio, elég!Hisz mindez semmi!(Shakespeare) Ő az, ki szoknyájátördögi szélvésszel fúvatja nyakába,láss mennyei tájat,két holdas combocska éjszakai völgyét,fodrok felhőibe hanyatló...

ITT

S ha azt érzed,itt nincs számodra hely,itt semmivé fakult folt a térkép,itt portársaid hüvelyei szerteszét nyiszorognak,itt a senki borsója csörög...

ELŐHANG

ELŐHANG

Az első sor még az enyém,a második a gondolaté, hogy folytasd-e,a harmadik már te vagy,a negyedikben hallom,ahogy vízesés zuhog,levélről gördül...