Liget folyóirat

Ahogy Ferihegy 2-n kinyílt előttem az üvegajtó, s a két nem túl nehéz bőrönddel beléptem a repülőtéri előcsarnokba, észrevettem Oltayt....

Száraz, aszkéta arc, csillogó szemüveg. Önmaga köré telepített tekintély, afféle aura. Ember, aki pontosan kijelölte vélt helyét a provinciában, csak...

Tizenhat éves vagy. Hosszú, fekete szoknyában jársz. Fölül sötétlila póló és törtfehér kiskabát. Tavasz van. Sálat nem vittél, a nyakad...

Ezerkilencszázhetvenegy június tizenegyedikén, hajnali öt órakor megtagadtam a földet. El akartam hagyni a földet, nem akartam többé a földön élni, járni...

„Egy szemet egy szemért, egy fogat egy fogért... ... egy várost egy városért.” (Teller) Miközben a 2004. március 11-i reggeli...

Míg földet érek... vagy ha sem. Ha van honnét egyáltalán. Valami ősidő-jelen, mikor e Földet elhagyám. Azóta itt másképp beszélnek,...

1. Ezernyolcszázkilencvenhatban, Székesfehérváron, négyéves nagybátyám, Jenő, egy krajcárért hordja a vizet a város legtisztább vizű kútjáról (a Palotai utcából) távolabb...

„Macidal, macidal, én a maciddal vagyok”, dúdolod. És a bogarammal nem vagy?, kérdem. De, vagyok!, nézel rám, fogod a kezemet....

Száll ami álmodik   az álom repülésmagasban úszik a   magányos lélek ésmíg lassan földet ér   fentről a mélybe látrejtvényt fejt életet ...

Van az a mondás, miszerint „Nem mese ez, gyermek...”. De az. Ezerkilencszázhetvenháromban végre meglátogattuk a nagyanyót, ott messze. Illetve, nekem...

Tuszkolódunk hóviharban Jack London regényhősök fa bokor hold-nyomata mutat utat várt botlás elemel végre elvégezzük amit csak fönt lehet megfelelő...

Akkoriban filozófiát hallgattam a híres flamand kisváros, L. 1425-ben alapított egyetemén. A XIII. Leó pápáról elnevezett kollégiumban volt egy szép,...

Emelkedünk. A műtőasztal, az ágy, az orvosok, a kinti hóesés, a telefon anyámtól, a többi beteg, mind-mind emelkedik az összehazudott,...

Ádám fenegyerek hírében álló, kiváló újságíró, a rendszerváltás egyik előkészítője volt, s fényes politikai karrier várt rá a kilencvenes évek...

Az alapvicc – Két nő kiugrik a tizedik emeletről, de az egyik csak órákkal később ér földet. – Miért? – Mert a szőke...

Csak a nyele vagyok valaminek. Túlsó vége hol kotor, tengerfenéken vagy pince mélyén, nem tudom. Néha tűzforró, néha nagyon hideg....