Liget folyóirat

1844-re a „gép” eluralkodott az emberek képzeletvilágában. A gőzhajó felfedezésének lázas fogadtatása a vasútéhoz képest elenyésző volt. 1830-ra a mozdony,...

Aki leszállsz egyszer a Marson mit vársz milyen csodára bukkansz egyetemes csodaszerre lélekközi közlekedés oldja-e föl együttlétek katasztrófáit meghasonlást gyűlölködést...

Temetetlen gyerekkorom tömegsírnyi gödörben. Elföldelve nem lesz, rögtön ráépítenek. Bújtatta tölgy, ringatta repkény, a vakolatba karcolt alvó királylány mégis fölébredt...

Hamuval hintettek körbe, ha elalszom, betemet. Nem kell fáklya, se kanóc, lángra kapok, mint a kóc, megtagadva régen őrzött indiánnő-nevemet...

a levelek is visszafelé hulltak azon az éjjelen beleolvadtunk az erdő szövetébe cipőm orrát bámultam félszegen a bugyrot ahová Isten...

„Hogy a Föld létezik, az sokkal inkább annak a teljes képnek a része, mely kép hitem kiindulópontját képezi”. Ludwig Wittgenstein[1]...

Gabriel Egan Zöld Shakespeare – Az ökopolitikától az ökokritikáig című könyve 2006-ban jelent meg a Routledge gondozásában. A szerzővel készített interjú után a könyv három rövid...

Néha jó volna elfogyva, elvékonyulva, mint árnyék a hegyen: nem várni és nem figyelni, csak járni föl-le a dűlőutakon, tűnődni...

Se kő, se ház, se vér, se láz, eltűnik, ami volt, mi lehetne, az is, ami van, az meg hamis,...

A költészet annyi, mint fényre váltani egy fagyott és fekete tömböt a föld mélyéből; előbb meg kell találni, aztán mindig...

Hoppla-hopp! Mint rajtakapott jancsibohóc, ugrom elő a máltai keresztes dobozrakás mögül: sok mindent hordtak össze nektek a messzi-pesti emberek, hoztam...

Fohászkodjunk immár azokért, akiknél holnaptól új kakas köszönti a hajnalt. Az aranymetszés szabályán lazítva, a szimbolikus hajó farában se műveljenek...

Kapóra jön nekem a kérdés, hogy mi a vers és van-e természete, mert legutóbbi verseimben (nem először) éppen ilyesféle bonyodalmakba...

A legújabb József Attila-kiadások is az utolsó papírra vetett versek közé teszik a cím nélküli Drága barátaim... kezdetű – szerintem...

Kinéztem az ablakomon, mintha gyorsan halványodó vágyam, a félelem rámájára feszített test vakító ívfénye alatt a jövőbe néznék vissza; sosem...

Mint mezei drámatörténész, örülhetnék, hogy Shakespeare megint kortársunk lett. És mégis... 2006 forró júliusán, a Gyulai Várszínház és régiója –...