Torzók közt járok. A februári égből eső és árnyék csöpög. Itt egy kéz, ott egy fél váll fityeg; félemlékek, negyeddé...
Liget folyóirat
VISSZA(VÁGYÓDÁS) – A JÖVŐBE
Az ember kétségkívül mindig „tárgya volt a rendnek”.[1] Amióta világ a világ, jutott hát neki sok mindenből: pusztította árvíz, földrengés,...
A BOHÉMIAI TRAGÉDIA
1577-ben a fiatal angol költőt és diplomatát, Philip Sidneyt elküldték II. Rudolf udvarába, hogy tolmácsolja I. Erzsébet királynő részvétét az...
GYERMEKKORI LÓEMLÉK
Fémesen csattog a lovak patája, szórja a hideg homokot, s vad csörtetésüktől dübörög a lóversenypálya, zakatol izom, lovas és csont....
ÖNÖS CÉLTALANSÁG
Nem volt paradicsom, vagy ha mégis, ma is abban vagyunk, és a paradicsom ma is az a pokolbeli állapot, ami...
KIVÁLÁS
„... elvegyültem és kiváltam.” (József Attila) Az elvegyülést majom-korunkból, ösztöneinkben hozzuk magunkkal, szabályait, módozatait pedig gyerekként, a magunk kárán sajátítjuk...
A SZERKEZET
Úgy látszik, vannak szívós (jó) szavak, amelyek visszatérnek: a „szerkezet” is ilyen, hiszen a Tacitus-idézetet kommentálva ezt választotta Mesterházi Márton...
RIADALOM-DAL
Nem finomul a világidő-húrja-nóta, mióta nem, pengeti csak ujjam, eszem. Egy tompakék, dalszerűt szeretnék lomblegelőkkel, zsiráfok futását látni; hitessék el...
TOR
Ezerszer megbántam, hogy megint kezdeményeztem, mindig, mindig én, de hiába fogadkozom, hogy eztán már hagyom őket, éljen mindenki, ahogy akar, savanyodjon-száradjon...
TIZENNYOLCADIK NAP-MONOLÓG
Hasztalan kibúvó az éjszakaváltósötétje elől menekülvekitalálni a halált. Elalvómadárnál nincs szomorúbb. Röptébencsukódik hályog a szemére, s az a röptáv,a szárnyív...
MÁS(OK)
Másokban az egyetlen közös, hogy ők nem én vagyok. Miután megszületek, kell hozzá idő, hogy erre rájöjjek, mint ahogy az...
VAGÁNY MAGÁNY
Hétéves lehettem talán, körülbelül hetven centi hosszú és tizenhét kiló, amikor óriási késéssel, a kék eget kémlelve, meztelenül és háton...
MELY ORSZÁG-VÁROS MELY NEVEZET!
...s az épület mind tégla és beton, üveg és műanyag s egyéb vágás a lég teljes terén, a fák közömbösek...
A HARMÓNIA ÉS A TÜKÖR-NEURONOK
Egy Várkonyi Nándor-idézetre Hogy Várkonyi szövegének mélyére hatolhassak, mindenekelőtt a tökéletesség és a harmónia fogalmait kell megkülönböztetnem. E kettőt ugyanis...
PARADICSOMKAPU-NYITOGATÓ
Egy Várkonyi Nándor-idézetre Nem pusztán azért, mert nekem „mindenről az jut eszembe”, Várkonyi Nándor sorai engem a zene, a zenélés...
TIZEDIK NAP-MONOLÓG
Az mondja, aki néz, ahelyett, hogy szólna. Fénylik benne, mint nyállal bevont savanyú cukor, hogy ő most néz inkább, ahelyett,...
A KORASZÜLÖTT EMBER
Egy Várkonyi Nándor-idézethez „Ősemlékezése (mítoszai) szerint az ember eredetileg benne élt a harmóniában, teljes közösségben a természettel, tárgya volt a rendnek, mint...
ÍROGATÓ HÖLGYEK
Újévi vendégségben vagyunk a nővéremmel, virslit eszünk. Barátnőink ránk szólnak, mért nem esszük késsel és villával, mint ők? Mondjuk, így...
KIFEJEZÉS – SZÍNHÁZI LEVÉL
A művészi kifejezés hogyanját életem során sokszor éreztem változni. Bizonyára konzervatív vagyok. Az új művészi megoldásokat legtöbbször értetlenül szemlélem. Beszámolok...
ÚJRÁZÁS
újra onnan indulok a bakterház- origóból falai meszelt négyzetek ajtó ablak ágy szekrény lebegő alkatrészek a térséget belakják be kút...