Liget folyóirat

Jól tudtuk, hogy amennyiben létezne belső ruhatár[1], az valójában csak közbülső ruhatár volna, a még belsőbb és még belsőbb ruhatáraknak...

Rövid időre úgy tűnt, a huszadik század utolsó évtizede végre igazolja a reményeket, amelyeket a 18. és a 19. század...

1. Ez a fű a sátáné, ez meg itt az ég, ami üresnek látszik. (Vagy szemüveget kellene cserélnem, olyan kevés...

Tolsztoj dühét az orvosok iránt messzemenően osztom. Elvonul előttem azon egészségügyiek panoptikuma, akikkel sorsom összehozott, és bizony ökölbe szorul a...

Mikor engedtem magamba ivódni a Tolsztoj-szöveget[1], keresve jó szavamat, először a „halál”-lal kacérkodtam, azután maradtam a kevésbé veszélyesnél: a veszélyességnél....

Fülledt meleg van. A narancsfák ágain érik a csend, s mégis régi lépéseid hallani a megkopott utcaköveken. Most fogom kezed....

Valahol másfelé a lélek, Nem itt, itt nem... Másféle földben, másféle hangszerekben, (amelyeknek húrjaihoz nem ért a te gyatra ujjad),...

A második díjat nyerte. Fémtermosz, bögre nélkül. Az emelvényen Kovácsné állt felette, nagyon magasan felette, ő Kovácsné derekáig sem ért....

Régi telekre emlékszem, mikor Kafka naplója volt az árboc, melyhez kikötöttem magam. Semmi kétségem afelől, hogy a hallgató szirének sorfala...

ÉJSZAKAI TÖLGYFA Éjszaka történt, hogy a járókelő valami zajt hallott és visszafordult: egy tölgyfa jött mögötte. Megállt, bevárta. Úgy jött...

Mindazok közül, akik a Városról írtak, alig néhányan mondhatják el magukról, hogy feladatukat sikerrel oldották meg. A nehézség alighanem ahhoz...

Mikor Tolszoj erkölcstelennek nevezi a betegségtől és a haláltól való félelmet, nyilván saját betegségtudatára, halálfélelmére éppúgy gondol, mint az orvosi...

Jegyezzük meg, hogy Lev Tolsztoj ezt 74 évesen írta. Addigra az ember messze túlvan a kamasz- és ifjúkor tudatlan pökhendiségén...

„Lengyel-magyar, két jó barát…” Nem kell kidobni mindent, ami régi! Hányféle értelmezést és értelmezőt túlélt már ez a szlogen –...

Csavaros eszű, furfangos barátom azzal dicsekedik egy attikai lakomán, hogy árbóchoz kötözve úszott át a szirének kara felett, s így...

Azért őrület, hogy félre dobtak. Vártunk, pazaroltuk az éveket. Aztán néhány monológ jut csak, szavak helyett üres szódíszletek. Néma függönyökként...