Liget folyóirat

Tanácstalanul álldogálok dédanyám, Vogel Anna kockás viaszosvászonnal letakart konyhaasztala mellett, rajta elegáns, vákuumos csomagolásban spanyol feketekagylók, de hogy feketék, ezt...

Felrémlik, nyitva hagytam a lakást. A Budapest úton megyek, nem út, mert nem vezet. A lakást nem hagyhattam nyitva, mert...

Shakespeare és kora megítélése igen sokat változott a 18. században. Érdemes összehasonlítani néhány kijelentést a század elejéről és végéről. Lord...

Altamira barlangjának titkai évezredeken át háborítatlanul szunnyadtak a föld mélyében – képletesen szólva: felfedezőjükre várva. Ugyanígy várt felfedezőjére a Möbius-szalag...

Akárki akármit mond, a borról szóló beszédnek sosem lesz vége. Hála Istennek, és hála a bornak! Nem állítom, hogy mindenkinek...

Leülsz egy pohár mellé. Az alján álmodik a bor, s te nyugodtan, álmok nélkül iszol, nem is tudod, hol vagy....

A természetet az idők kezdete óta a kizsákmányolás minden fajtájára nyitott nőként ábrázoljuk. Mint Chris Philo és Chris Wilbert írja,...

Ennek az előszóféleségnek a címében nemcsak azért idézem Csokonai udvarló versét, hogy varázsos modorából ezzel is elcsenjek némi csínt, és...

A magas fal mögött házak épültek, a gerendákon melósok lógtak, behajlított karral, egymásnak kérkedve, orrukon, szájukon dőlt a füst. Lehet...

Sz. J.-nak Annyira fáradtan, amennyire csak tizenkét óra alvás után lehetek. A dohányfüstös falakról sorra levenni a festményeket, hogy a...

Még sohasem szökött ilyen messzire. Máskor csak néhány versztára sétált el a börtöntől, felfelé a teleptől, a közeli hegyre, ott...

1. Furcsán, kicsit meghajolva álltak a csendbiztos előtt. Nem előre hajoltak, amit lehetett volna a tisztelet vagy a megalázkodás jelének...

Kháron ladikján Kháron ladikja nem akkor indul velünk midőn lezárul és befagy a szem. Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk...

Mert az eljövendő politika többé már nem az a harc lesz, amely az állam fölötti kontroll meghódításáért folyik, hanem az...

Kettesben sétálunk. Az erdő összehúzta magát, torkomig érnek az ágak, bordáim közé szúr egy vörös kardvirág. Jó lenne, ha volna...

Begombolkozva állig, páncélban mindhalálig, száműzetésben, pörben, eleve torz tükörben. Egyedül este, reggel, szemben egy hadsereggel: erejük túl-hatalmát, eszed a savanyú...