Liget folyóirat

megjöttél ma is mint mindennap kérés nélkül de nem ellenemre bár el sose mentél csak rejtőzködsz és előbukkansz olyan természetességgel...

Naftalinszagú kabátok között ülök a ruhatárban egy órája, egy éve, egy évszázada már. Nem tudom, micsoda ócska bugyraiból az időnek...

Az utóbbi évtizedben a magyar politikai élet végletesen megosztottá vált. Ez persze közhely, meg az is, hogy a különböző politikai...

Nyáron újabb hiányosságommal szembesültem. Baráti társaságban Konsztantin Pausztovszkijra terelődött a szó, akinek 30-40 éve jelentek meg magyarul életrajzi kötetei. Be...

Kenta úr[1]: én. Hallom a hangját, a hangján beszélek: lágy, de tárgyilagos, hol tenor, hol bariton, helyzetétől függően; kétszer női...

Állok a zebránál háromnegyedes fürdőgatyában, piros esőköpenyben, tömött hátizsákkal. Szeptember első keddje van, a bringámat leraktam a hátam mögötti szervizbe,...

„Föl, föl, ti állatai a földnek, föl, föl, te éhes négylábú, ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát,...

A nagynéném fodrász, ő ért hozzá, szóval mikor mondta, hogy rettenetesen száraz a hajvégem, komolyan kellett venni. Én csak azt...

Időnként olyan falusias hangulatú helyekre tévedek, amelyekről nem gondoltam, hogy ehhez a zsúfolt városhoz tartoznak. Mellékutcák, sivár terek, hiányok a...

Peter Flynn paszomántos zöld zubbonyban, strucctollas puhakalapban, oldalán díszkarddal indul a fáklyásmenetre, ahová Jack Clitheroe félkatonai egyenruhában. Peter munkás, az...

ÉVNAPRA Kelsz és lenyugszol észrevétlenül: Innep volnál, de senki meg nem ül, Végzetes évi nap! Oh, e tömeg más napot...

Ha lehetne majd utak nélkül útra indulni, mikor a nap nem talál eget, lélegzik inkább, és bogár is, gyertya verdes...

Hazám, hazám, minő úton jársz? Mit tartsak immár felüled? Szeresselek-e ezután is? Megengedi a becsület? (Vajda János: Luzitán dal) 1....

Akár magányos ember ősi módon, a hegytetőn, a tengerparton, áll vagy ül, magába mélyed, elnyom ólom- sötét reménytelenséget, odáz nyomort,...

Kell egy fogódzó, barátom. Egy pont, egy fixum, ahogy ama szirakuzai bölcs monda, ha miben megkapaszkodván hordozhatjuk a Mindenség terheit, szólalt meg...

Mindig a summáját akartam megfogni minden pillanatnak, hajtottam éveim, a csordát magam előtt, akár egy pásztor, nomád szívvel vonultam, nem...