Liget folyóirat

Panzasándor tenyeréből ellenzőt formált a szeme fölé, s már látta is a Szent Dömötörről elnevezett templomnak, ennek az öntéstalajra épített,...

Mindenütt drótakadályok. Milyen isten akarta ezt? Miért gyalázzák meg, ami áldott, mért hagyja Mohamed, mért a kereszt? Mért kussol Buddha,...

„Akár a kaleidoszkóp szemcséi: új meg új, káprázatos mintázatokba állnak össze, pillanatonként szétrebbenve, majd ismét határozott alakot öltve.” (Nacsinák Gergely András)   Llull...

Simítottál már ki tincseket két kézzel egy kislány még jeltelen arcából? Figyelted már félprofilból a fodrász tükrében egyenesre vágott hajvégeidet?...

A kép nem fotóbravúr, nem elemezhető a szaknyelv fordulataival; fényhatás, kompozíció, lencsenyílás stb. Egy diák áll kezében lógatott szatyorral a...

álmomban valaki más voltam, valahol máshol, valamikor máskor, másik életet éltem, másik időben, másik horizonton, másik világban, álmomban repülni akartam,...

Berzsenyi utolsó versében van két sor, ami nem hagy nyugodni: fölbukkan benne az emblematikus hattyú, a néma. Az a madár,...

Kosztolányi Dezső ŐSZI REGGELI Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő...

Annyi szörnyűség van, már nem is számlál- ja az ember, csak lehunyt szemmel bólint, ha sorolják. Amit nem lát, tompa...

A Liget az MTA által elfogadott tudományos folyóirat, minden hónap végén oldalszámmal ellátott pdf-formátumban is letölthetővé tesszük a honlapon közzétett műveket, hogy...

Ha úgy döntenék, hogy feladva átmeneti szállásom biztos kényelmét vagy éppen a napi kudarcok feldolgozásának kényszerét, sétára indulnék éjszaka a...

1. Axel ezerkilencszázhatvanöt december közepén tűnt el. Egyszer csak észrevettük, hogy nincs közöttünk, váratlanul távozott, okokról, szándékokról nem informált bennünket. ...

senki sem akar farkasszemet nézni a halállal megdermeszt a Gorgó-fő mások halálába tükörből beleborzongani azt igen belehullani a kútba nem...

A tengeren túl is ez a Hold világít? Magukkal vittek a csillagok az éjszakával egy messzi világig, hol nem hallhatók...

Eltűnnek, lassan, fényüket még meg-megtöri az indulat, de érezhető, nem tudható, hiába szavaljuk, megmarad, izmos folyó és lusta tó, más...

Mint egy kétes tisztaságú álom – az inkognitó szárnya alá bújnak és galambnak álcázzák magukat az adóellenőrök, aztán könyörögnek, hogy...