MÉRGEDTŐL MEREVEDEK
Már nem kell
a Sparban spekulálnom
szereted-e az epreset,
remegnem,
reggel elmennem,
aggódnom, neked szól-e,
felébrednem előtted
és csúszva osonnom fogat mosni,
hogy hűvös legyen nyelvem,
kidörzsölnöm, elfojtanom,
visszatartanom,
állandóan készen állnom,
spórolnom a vízzel,
mosdókagylón csókolni szádat sem,
végighallgatnom
anyádék költözését,
hogy minden szex előtt szívsz, mert jobb.
Nem kell félnem a hazaküldéstől
karácsonyeste,
tudván, egyedül vagy. – Végre én is.
Nem kell elviselnem simulékony kedved,
gyenge kezed, kígyó tested,
álmodoznom róla,
hogy mint főemlőst elejtesz,
mosolyogsz, fülembe sziszegsz,
mérgedtől merevedek,
és egészben nyelsz le.