HOMOKSZEMEK
Este hét.
Tengerpartot mosnak növekvő hullámok.
Meztelen talpam a homokba süpped.
Mint egy utazási iroda reklámjában,
hatvan százalékot engedek
mindenből, meg a szorításból,
beszív, kifúj,
az öböl túloldalán dombok
mögé zuhan narancssárgán a Nap.
Sirályok szakítanak félbe.
Újra felvillannak a kérdések,
akár egy körúti éjjel-nappali
üvege mögött a vörös Open felirat.
Ha találkoznánk, egyet sem tudnék feltenni.
Fejem a langyos homokba fúrom,
Minden homokszem én vagyok.
Álmomban fekete varjúrajok
szállnak fel a novemberi mezőről.
Az egyik csőrében ki nem mondott szavak.
A meg nem történt emlékek
felhőként gyűlnek felettem.
Dörög az ég.
Zsigereimben hallom.