UTAZÁS
Álmomban a Déli pályaudvaron vonatra szálltam,
hogy Magyarországra utazzam.
Semmi nem volt nálam. (Egyetlen hátizsákkal
szoktam utazni – most még az sem –, a túl sok
holmi, úgy vélem, csak kiszolgáltatottá tesz.)
Már felszálltam és helyet is foglaltam,
amikor belém hasított: hiszen nincs jegyem!
A vármegyebérletem most kevés lesz.
Apró zökkenéssel nekiindult a szerelvény,
felálltam, fontolgatva a leugrást, és ekkor
észrevettem, hogy jön az ellenőr.
„Állj, állj!”, kiáltotta több méter messziről.
„Maga az… Maga az a…” (Nem mondta ki.)
Gyorsan meghúztam a vészfékét, sikítva
fékezett a szerelvény, az ellenőr odaért.
„Én is ezt tettem volna”, suttogta mosolyogva,
és mutatta, szálljak le. Leszálltam, és láttam,
megérkeztem. Nem mentem sehova.