ILLYÉS GYULA VERSÉRŐL

Regényrészlet

Az udvaron egy szegény vakember harmonikát javít,
Pin, pin… zenével szelidíti sorsa komor angyalait.

Fülét szerszámára nyomja, hangot próbálgat, mosolyog,
Aztán arccal az égnek dalba kezd, apró lábaival topog.

Mosolyog és topog, bizonyára azt hiszi, hogy röpül.
Három szurtos gyerek bámulja mindezt a vakember körül.

Jézus elé röpül diadallal, feledve teljesen, hogy reggel óta részeg!
Pálinkásüvegébe beleszemetelnek a kis csibészek.

A vakember szaglász, köpdös, üvöltöz és kapkod,
Sötétségében most az alvilág szörnyeivel vív harcot.

Négy szegény nő az udvarra fut s a gyerekek mögött
Bőgnek össze-vissza mint nőstényördögök.

Az udvar végén a Nyugatitól jövet elrobog egy tehervonat,
Füstbe, dörejbe temeti szörnyű világukat.

Nagynénémet keresem itt, a vakbuzgót; mint a föld alól
Hallom visongásait a nyomor poklaiból.

Vers, ami regény? Illyés persze szociografikus regényességre gondol, nem holmi szappanopera-világra. A verstelenség, lírátlanság nyilvánvaló, hisz a valóságból vett, nyers mintának tűnő anyagot kapunk tálcán. Akár egy jó szociofotón, mely esetlegességében is a teljes életet leltározza. Akad itt művészet (harmonika), munka (hangszerjavítás), fogyaték (vakság), transz (öregember repülése), szenvedély (pia), mocsok (szurtos kölkök), kegyetlenség (üvegbe szemetelés), lárma (asszonyok, vonat), metafizika (alkoholban oldódó Jézus). Az ilyen lendületes, rímes szabadversek igazán divatba jöhetnének újra, mert elvük (vonat-zakatolás, rímre kihegyezettség) ugyanaz, mint a rapszövegeké meg a slam poetryé. Piszkosul lökhetnénk a vakert erre a ritmusra: vaakkember szaaglász, kőőpdös, űűvöltöz és kaapkod. A pin, pin… zene, a hamisítatlan lepukkantság, az égetnivaló kölkök, a pórul járt pálinkásüveg, az elviharzó vonat, no meg a kültelki istenkedés jól passzolna a hungaro-Brooklyn-hangulathoz. Figyelmet érdemel a két zárósor is, melyben elénk lép az „én”, aki kívülről láttatja a földi poklot, de szédítően közel hajol hozzá, hiszen rokonát keresi ebben a festői miliőben. Áttételesen rokona (rokonai vagyunk) minden nyomorultnak, lehetséges szereplői egy (eldalolt) nyomorregénynek.

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából

kép | vecteezy.com