SÁRKÁNYVÉSZ
Dumm. Csossz. Dumm.
– Ti is halljátok? – néztek egymásra tágra nyílt szemekkel Zsindelyzug lakói.
Dumm. Csossz. Dumm.
Pilinke vékony karjait összefonta, nekidőlt egy madárberkenye törzsének, és figyelte, hogy mi következik.
Dumm. Csossz. Váááá! – hallatszott egy üvöltés, már egészen közelről.
– Ez a sárkány! Hidat felvonni! Kaput bezárni! Mindenki bújjon el! – osztogatta a parancsokat a városnök. – Pilinke, menj haza te is, nehogy bajod essen!
– Köszönöm, de én inkább maradok – válaszolta Pilinke.
A kisfiú közelében forgolódók mind megtorpantak. Egyesek arcán megrökönyödés, másokén rosszallás látszott.
– Tán a sárkány vacsorája akarsz lenni? Úgy hallom, nincs jó kedvében. Ha csak szisszent egyet, megpörköli a szemöldököd.
– Lehet, hogy nem is akar bántani minket.
Dumm. Csossz. Dumm. Bumm!
– Jaj nekünk! – hördültek fel a zsindelyzugiak. – Pöfögő már a kaput dörgeti!
A város apraja-nagyja elrejtőzött. Volt, aki az ágymatrac alá hasalt, és azt mesélik, hogy valaki annyira megijedt, hogy bemászott Vakkantó mellé a kutyaólba.
Csak egy cingár, hosszú lábú kisfiú állt a várost körbeölelő fal tetején. Ahogy fölé magasodott a sárkány, egy pillanatra megingott a bátorsága. Vett egy nagy levegőt, lassan kifújta, toppantott egyet a bal lábával és megszólította az óriási lényt:
– Üdvözletem, Pöfögő! Pilinke vagyok.
– Azt meghiszem, pöttöm embergyerek. Én is üdvözöllek. Egyedül vagy ebben a csinos városban?
– Ugyan, dehogy. Itt vannak a többiek is, csak megrémisztetted őket az üvöltéseddel.
– Nem akartam megijeszteni senkit. Fájdalmamban kiáltottam. Valami szúrós-hegyes fene belefúrta magát a talpamba, a teremburáját neki! Bármelyik fejemmel próbálom megnézni, sehogyan sem látom. Bármerre tekeredem, bármerre csavarodom, sehogyan sem tudom kiszedni. Kérlek, segítenél?
– Nagyon szívesen! – mosolyodott el Pilinke. Megkönnyebbült, hogy nem fenyegeti veszély a várost, és büszke volt rá, hogy a sárkány elé mert állni. – Előjöhettek! – kiáltott a rejtőzködőknek. A zsindelyzugiak óvatosan kilestek a függönyeik mögül. Amikor látták, hogy Pöfögő a negyedik lábát óvón begörbítve, türelmesen álldogál, sorban előjöttek. Kinyitották a nagykaput és leeresztették a hidat. Pilinke vezetésével kilenc erős zsindelyzugi megragadta a sárkány talpába fúródott farönköt. A kisfiú háromig számolt, majd kiáltott: – Hórukk! – és kihúzták a fadarabot. A város doktora tizenhárom összecsomózott lepedőből kötést készített a sérült lábra.
Pöfögő hálából eredeti sárkánygyártmányú üveggolyót ajándékozott Pilinkének. A sárkány és a kisfiú barátságot kötöttek – és a zsindely-zugiak is bátrabbak lettek egy pilinkével.