MISIKE REGÉNYE
1999 április
Bordó notesz. Műbőr borítóján fönt-lent nyolckarú nyomdai csillag, a kettő között, szintén golyóstollal, a cím:
A LOKÁTOR
ÍRTA:
RRRIPITYOM
A noteszban – német szószedetek, Ady Endre: A csillagok csillaga, egy közlekedésrendészeti csasztuska, az Erzsébet híd ismeretterjesztő leírása, néhány bonyolultabb kémiai képlet és több tánciskolai névsor társaságában – a kézzel írt regény. „Pista” boldogságának története. Íródott 1964 után egy-két évvel. Szerzője:
„A film főszereplője egy fiatalember. Foglalkozása nyomdász. Nemrég tette le a szakmunkásvizsgát. … Mihail, mert így hívják a fiatalembert…”
gyógypedagógiai eset
A regény szerzője Misike, az öcsém. Úgy Misike, ahogy Jirí Menzel filmjében a Bán János játszta szereplő nem Ottokár, hanem Otík, azaz magyarul Otyik. Mihály öcsém 1943-ban született, szüleink két éven belül elváltak, ő hol ide, hol oda vetődött, és hamarosan lelki sérült lett belőle, magatartás-zavaros, gyógypedagógiai eset – sohasem tudtam az állapotát szakszerűen meghatározni – Otyik. Nekünk, a családban, Misike.
1950 szeptemberétől a Fővárosi Gyógypedagógiai Intézetben heti bentlakóként végezte az első két elemit, eredményei jogán átkerült a XX. ker. Gyógypedagógiai Általános Iskolába, onnan ugyane jogon 1955 szeptemberétől a Solymári Általános Iskolába, ott végezte édesanyánk keze alatt a felső tagozatot. (Az utolsó félévet, enyhe tüdőfertőzés miatt, a Farkasgyepűi Szanatórium Általános Iskolájában.)
1959 szeptemberétől egy évet végzett Veszprémben, a Vegyipari Technikumban, gyönge eredménnyel. Szerencsére átkerült a Vörösmarty Mihály Általános Fiúgimnáziumba, ahol 1963 júniusában leérettségizett (protekció nélkül: magyar 5, történelem 3, orosz 4, matematika 4, fizika 5). Ezután a Ságvári Endre Nyomdaipari Tanulóintézetben tanult, 1965. július 1-én szerezte meg a szakmunkás bizonyítványt (közepesen megfelelt). Attól fogva az Állami Nyomda kéziszedőjeként dolgozott. 1970-ben és 1974-ben elnyerte a szakma ifjú mestere címet.
Álmodott boldogságának története tehát – rövidítve:
„Három hónap múlva rendeztek egy táncversenyt a tánciskolában. Pista és Erzsi első helyezést ért el.”
Jutalomüdülés, országos táncverseny, oklevél, egy moszkvai táncverseny lehetősége.
„Pista és Erzsi részt vesznek egy nemzetközi táncversenyen Budapesten. A táncversenyen elsők lesznek. Ezzel megmentik az ország becsületét is… A moszkvai táncverseny több napon keresztül tart, és esténként tartják meg… Leningrád után a csoport Gorkijba, Kazányba, Kujbisevbe, Volgográdba, Taskentbe, majd Alma-Atába utazik… A szünet letelte után Bakuba, Tbiliszibe és Jerevánba utaznak. Ott is részt vesznek egy-egy táncversenyen… Szocsiból gyorsvonaton utaznak tovább Kijevbe… A táncverseny másnap este kezdődik. Öt napig tart, és esténként tartják meg.”
A refrén: „Pista és Erzsi mindegyik versenyt megnyeri.” (Bár az ország becsületét csak akkor egyszer, Budapesten mentik meg.)
a család alapelve
A társadalom fél a kiszámíthatatlanul rejtelmes otyikságtól, tehát automatikusan tiltással, sőt, elrettentéssel reagál rá. Ezt írta elő minden orvos (nehogy ellenőrizhetetlen agresszivitás törjön ki a betegből), ezt sulykolta a katolikus egyház (nehogy mélyen vallásos öcsém a tomboló szexualitás posványába vesszen), ez volt a család alapelve sokáig, bár mi legalább igyekeztünk, hogy Misikének öröm is legyen az életében.
Misikéből az egyetemes tiltás (és ezernyi más ok) miatt végtelenül jó ember lett. A világi tekintélyt tisztelte (szánalmas ügyetlenséggel lázadozott ellene nagy ritkán), vallási vezetőinek föltétel nélkül hitt. Ha volt a 60-as éveknek mintaállam-polgára, ő volt.
De nagyon szeretett volna kiválni. Éppen azért, mert az élete igen nagy szerénységre szoktatta. S a versenytáncosi pályafutásban találta meg azt a karriert, amelyről a tiltók és elrettentők engedélyével is nyugodtan álmodozhat. Szocialista karrier ez, melyet a valláserkölccsel való összhang, az agresszivitás hiánya és az illő szerénység jellemez.
„PISTA: Most következnek a döntő percek. Eddig minden táncversenyt megnyertünk, most is elsőnek kell lennünk. Én nem félek és nem izgulok, mert bízok az én tánctudásomban és képességeimben. Erzsi, te se izgulsz?
ERZSI: Nem, mert én is számítok arra, hogy elsők leszünk. Már eddig is megnyertünk minden táncversenyt. …
PISTA: Eddig megfigyeltem azt, hogy sok az olyan táncos, akinek majdnem mindig sikere van, és ettől beképzelt lesz. Az ilyenek előbb-utóbb elvesztik valamelyik táncversenyt. A beképzeltség rendszerint nem vezet jóra.
ERZSI: Én se helyeslem azt, ha valaki beképzelt. Az én egyik volt osztálytársam is erre fizetett rá.”
A karrier, mint köztudott, különleges életminőséggel jár. Íme a 60-as évek kiváltságai – Misike perspektívájából:
„A szabadságukat Csehszlovákiában töltik, a Magas-Tátrában… Kedden reggel… a táncversenyen résztvevők… külön autóbuszon utaznak a Ferihegyi repülőtérre. A repülőgépen csak turistaosztály van, de a táncversenyen résztvevők a legjobb helyeket foglalják el… reggelit is kapnak. A legmodernebb repülőgépen utaznak… Moszkvában a seremetyevói repülőtéren fogadják őket, külön autóbusz viszi be őket a főváros belsejébe, az Ukrajna szállóba. A házaspárok külön szobát kapnak. A csoport délután városnézésben vesz részt, és külön buszon utaznak a város fontosabb és nevezetesebb részeibe.”
Leningrádban, majd Kijevben, szintén külön busz és városnézés, „a délutánokon pedig szabad program”. Leningrádtól Alma-Atáig.
„A nagyobb távolságokat repülőgépen, a kisebb távolságokat hajón teszik meg a Volgán. A legmodernebb szárnyashajókon utaznak. Az alma-atai táncverseny után egy hét szünetet tartanak. Ezalatt a csoport tagjai Alma-Atában üdülnek, és kirándulnak a hegyekbe, külön autóbuszon vagy gyalog.” Üdülnek továbbá néhány napot Szocsiban, végül két hetet a Kárpátokban.
„PISTA: Én Leningrádot szebbnek találom, mint Moszkvát. A belvárosban sok volt főúri ház van. A háború után a belváros épületeit többnyire eredetiben építették újjá. Emellett szép a Néva folyó és a tengerpart is.
ERZSI: Nekem is tetszik a város, de legjobban tetszik nekem a Néva folyó és a tengerpart. …
PISTA: Erzsi, ugye milyen szép tájak vannak a Szovjetunióban? Nekem nagyon tetszett a Volga-vidék, az Isszik-Kul tó, a sok magas hegyvidék a sok szép erdőjével és festői tájával, a Kaspi-tó vidéke és a Földközi-tenger partja. Neked mi tetszett olyan nagyon?
ERZSI: Nekem ezeken kívül tetszett a sok szép műemlék is.”
boldog jövő
De a külön autóbusznál, a városnézésnél, a jutalomüdülésnél magasabb rendű jutalom várja azt, aki tudással és képességgel futja meg pályáját: a következő nemzedék boldog jövője.
Pista és Erzsi nem sokkal az esküvő előtt moziba megy. Megnéznek egy csehszlovák filmet, mely „egy jövőbeli történetet mutat be”. A főszereplő – mint tudjuk, Mihail, a nyomdász – egy magánéleti bonyodalom elől Kassára költözik, elhelyezkedik, „két héten belül új lakást kap… A munkahelyén ismerkedik meg Helenával, akit nemsokára elvesz feleségül.”
Misikének a földrajz és az utazás volt a szenvedélye: a térkép, a menetrend, a vasút, az autóbusz, a turistajelzés. A szövegen érezni, hogy az elbeszélő lelkesültségtől tüzelő homlokkal írta.
„Csütörtökön kezdődik a nagy utazás, amely egy hónapig tart. Most következik a java.
A kvintobusz csütörtökön délután indul Kassáról. Először Moszkvában szállnak le délután 6 órakor.
Megnézik a várost. Onnan továbbutaznak Leningrádba vonaton, amelyet atommeghajtású mozdony húz. Az utat 3 és fél óra alatt teszik meg. Megtekintik a város nevezetességeit. Onnan tovább utaznak kvintobuszon egy jövőbeli délszibériai városba, amelynek jóval több lakosa van, mint az akkori Budapestnek. A város legnagyobb üzeme egy atomerőmű, amely villamosárammal lát el kb. 10 millió négyzetkilométernyi területet. Mihail és Helena megtekintik az atomerőművet, természetesen védőöltözetben.
Onnan továbbutaznak egy jövőbeli kínai és egy jövőbeli indiai városba, amelynek lakossága szintén több, mint az akkori Budapesté. Ezekben a városokban is nagy atomerőmű és nagy vegyikombinát van.
Mindezek megtekintése után továbbutaznak kvintobuszon Antarktiszba. A világrész egészen más, mint jelenleg, állandó lakossága is van, kb. 300 millió. A jég egy részét megolvasztották, de a legnagyobb részét elszállították a Szaharába.
Mihail és Helena Antarktisz után Dél-Amerikába utaznak, majd Észak-Amerikába.
Észak-Amerikából Párizsba, majd onnan hazautaznak.
Az egy hónapig tartó utazás jól sikerül, de Mihail és Helena nem elégszenek meg vele. Elhatározzák, hogy jövőre, amennyiben lehetséges, a Holdra utaznak.
Pistának és Erzsinek a film nagyon tetszik és nem felejtik el.
PISTA: A mi gyerekeink sorsa szerintem hasonló lesz.
ERZSI: Én is úgy gondolom.”
a legpedánsabb sajtónyelven
Ha az üvegházhatás veszedelmeiről akkoriban írtak volna, Misike a legpedánsabb sajtónyelven idézné. Nem írtak. Ez volt a támogatott jövőkép: a természet legyőzése, bánya, kutatóintézet, atomerőmű, atomreaktor, vegyikombinát. Legföljebb nem sokat hittek el belőle, akiknek a propaganda készült: a tömegek.
Misike mintaszerűen elhitte, és tartotta magát hozzá. Mint mindenhez, amit a tekintély kinyilatkoztatott: elvhez, szabályhoz, előíráshoz. Ezért volt egész életében társtalan. (Bármiféle szexuális kapcsolat lehetetlen bizonyos mértékű szabályszegés nélkül.)
„TÁNCTANÁR: Pista, úgy vettem észre, hogy nincs semmi baj veled, jól táncolsz, csak lány kell neked.
PISTA: Igen, de csak tisztességes, rendes lány, aki mindenben megért engem, akivel tudok jól táncolni, és segít a hibáim kijavításában…. Milyen jól sikerült a mi esküvőnk, nem mindenkinek van ilyen jó esküvője… Azonban az is fontos, hogy a házasság tartós legyen… A házasság felbomlásának sok esetben a férj iszákossága vagy az asszony veszekedőssége az oka.
ERZSI: Én úgy gondolom, hogy a mi házasságunk a sírig fog tartani. Én mindent megteszek ezért.
PISTA: Én is.”
Misike 1977 végén lett Mesterházi Mihály. A Betegségi igazolvány nevű piszokzöld, s a Rokkantsági határozat nevű fehér karton komoly, felnőtt emberként kezeli. A végső állami tiszteletet a 4002/78 számú cetli (Igazolvány) adja meg neki. Meghalt 1978. XII. 19. 14.45-kor, betegsége: Primer pulm. hypertonia.
Hitetlenül hiszem, hogy Isten országában megtalálta a boldogságot.