KÉSEI SZIVÁRVÁNY
2001 január
augusztus utolsó napja
vagy talán az utolsó augusztus
napja áldozat
hideg cérnalábú szörny
vonul át a városon
csapzott lombokból les riadtan a nyár
nem meghalni eltűnni szeretnék mondja
evvel a kissé teátrális mondattal
akar megleckéztetni így fizet meg
valami régi sérelemért
ólommal terhelt mondat
sokáig fuldoklik a szoba csöndjében
járógépe a falnak támasztva
már megint a falra mászol humorizálok
nézem cipője milyen poros
azt a negyvenkettes bal lábas cipőt
elátkozott csillag pora üli meg
eltévedt nap ez azt hiszem
a második sörnél eláll az eső
az ég kék mint ablaküvegen a repedés
nini szivárvány kiáltja lelkendezve
mint egy kisgyerek gyönyörű színeit
dicséri bámuljuk mindketten
az évnek ebben a szakában ritka
természeti tüneményt amely eltűnik
néhány perc múlva s mi hűlt helyét
bámuljuk aztán sokáig szótlanul