SZEMVIZSGÁLAT

A szemészhez menet
elhaladtam a teke- és teniszpálya mellett,
hideg szél süvített,
lökte vissza még a
naptárkapu elé óraütésre érkező tavaszt.
Az üres
teniszpálya kitátott salak-torka
kísért métereken át, aztán
a tekepálya zöldjén fehér pillangók
lódultak az ében golyóknak,
elhagytam azt is, az út
felszaladt a napszemüveg lencséjére,
a cipőorr ritmusa, ahogy
benyomakszik a képbe
jobb-bal-jobb-bal-jobb,
egy járdaszélen
kimustrált számítógép hevert,
a monitor vaküvege,
mint kéregető koldus üvegszeme,
oldalra dőlve esedezett, mellette
belei csillogtak, apró kapcsok,
piros-kék huzalok
ezüst pecsétkékbe olvasztottan,
az ócskásnak sem kell már
életünk jobb keze, agyunk ikertestvére,
gondoltam, és katonásra
igazítva lépteim,
elmasíroztam a koravén roncs
teteme előtt, megadva az
illendő tiszteletet.
A szemorvos műszerei fogatán
bejárta szemem opál tájait,
a szemfenéken töltekező homály
lassan érik, mondta,
de a presszúra kielégítő,
felkelhet, vegye kabátját,
hat hónap múlva újra látom,
a lépcsőre vigyázzon,
ne siessen.

kép | Cole Young, flickr.com